“Most mi lesz velem?” – A munkanélküliség lélektana
Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a pályakezdõ fiatalok: sokan a tanulmányaik után nem találnak állást, a tanulmányaik vége, és a munka világába való beilleszkedés között akár évek is eltelhetnek. Ez nem csak pénzügyi nehézségekhez vezethet, hanem elõvigyázatosság, megfelelõ odafigyelés nélkül a lélek is megsínyli ezt az idõszakot.
Hosszú munkanélküliség után ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy a munkanélkülivé vált egyén tehetetlennek érzi magát, és nem mozgósít energiát ahhoz, hogy a munka világába beilleszkedjen. Ezt a tehetetlenséget azonban megelõzhetjük pontosan az ellentétével: az aktivitással.
A tétlennek hitt idõszakot több különbözõ módon is hasznunkra fordíthatjuk. El lehet azon gondolkozni, hogy milyen készségeket szükséges elsajátítani, melyek az élet azon területei, amiben még fejlõdnünk lehetne, és amelyhez minimális befektetésre van szükség. Sokan ebben az idõszakban új szabadidõs elfoglaltságot találnak maguknak, kezdenek el kertészkedni, fõzni, hangszeren játszani, regényt írni, stb… A lényeg, hogy élvezetes elfoglaltságot találjunk magunknak, amiben sikerélményünk is lehet, mely védõfaktor a lelki jólétünkre nézve.
Figyeljük önmagunkat: egy papírra felírhatjuk erõsségeinket és gyengeségeinket, amelyeket fejleszteni kezdhetünk. Ez a fajta nagyobb önismeret segíthet bennünket ahhoz, hogy a nehéz idõszakot sérülések nélkül átéljük. Érdemes tudatosan elemezni a jelenlegi helyzetünket, például mi az, amit ebben a helyzetben én irányíthatok, befolyásolok, mi az, ami rajtam múlik? Mi az, amire nem tudok befolyással lenni? Mi az, amire hatással lehetek, de még nem próbáltam tenni érte? Például a munkahelyek számára nem lehetek hatással, de az rajtam múlik, hogy milyen minõségben írom meg az önéletrajzom, stb.
Bugyi Katalin
pszichológus
20/246-46-53
Nagy Ferenc u. 3.