Dömsödi Teréz – Katarzis
Hátradõl puha karosszékében a Nap,
már feladta régi élete csillogását.
Öreg, elfáradt szeme körbenéz,
körötte szürkeség, idegen szürkeség.
Tudomány-hasíték borotvaéles vihara
tüdejét fojtja, pusztítva emészti.
Izzó lávaként könnyeit hinti szét,
a Föld fülébe vadul dudulva énekét.
Mit tombol és lázad, mint fortyog,
mit zenél ilyen zajt, eszelõs dallamot,
hogy szalad szét tõle a valóság maga.
Képtelen katarzis gõgös haragja…
De csitt! Csend és nyugalom legyen!
Már éppen hangol egy másik zenekar.
Hátradõlve puha karosszékében a Nap
bágyadtan figyel és elszunnyad hamar.
Szentes, 2013. május 30.