A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumról mára az ország beszél. A leköszönõ igazgató, Inokai-Tóth László, aki épp hogy belekóstolt a vezetõi poszt kihívásaiba, láthatóan megkönnyebbül, hogy június végével távozik. Az elmúlt hónapok eseményei nagyon megviselték. Pedig az adatok tükrében az intézmény helyzete nem drámai, de azért elgondolkodtató, és  feltétlen figyelmet követel.

A 2007/2008-as tanév komoly változást hozott a helyi középiskolák életében az összevonások miatt. Az intézmények ugyan továbbra is megtartották szakmai függetlenségüket, a korábbi gyakorlatnak megfelelõen végezhették az oktató-nevelõ munkát.
– Amikor az igazgatói feladatot vállaltam, az járt a fejemben, hogy a diákok tanévkezdése zavartalan legyen, s hogy a kialakult helyzet sem a diákok, sem a tanárok számára ne okozzon törést. Teljes egészében a pedagógusokra bíztam azt az értékközvetítõ magatartást, amelyet eddig is hagyományosan alkalmaztak a tanulók felé. Nem voltam könynyû helyzetben, – mondja a fiatalember – de mind a vezetõ kollégáim, mind a tantestület szakmai munkája segítette a munkámat, és az iskola mûködését. Legjobb tudásom szerint igyekeztem mindenki megelégedésére szervezni a tanévet.
Inokai-Tóth László arról beszél, hogy a második félévben sok rendezvényen vettek részt a dráma tagozatos diákok is. (Az eredmények teljes részleteiben megtekinthetõk a www.varosivisszhang.hu/2008/06/17/tanulmanyi-versenyek-jeles-tanuloi/ link alatt. – szerk.) Mind a természettudományi, mind a drámai osztályok ismételték korábbi sikereiket az egyes megmérettetésekkor.
A tanévzáró adataiból kitûnik, hogy a tanévet ötvenhét tanuló zárta kitûnõ eredménnyel abból a hatszázhetvenhat diákból, akik a tanévet befejezték a gimnáziumban. Háromszázhuszonegy tanuló részesült valamilyen dicséretben, többen több tantárgyból is, így a kiosztott dicséretek száma meghaladja az ötszázat. Mert korábban sem fukarkodtak a kollégák az arra érdemesek elismerésével, lényegesnek tartotta, hogy a diák munkája erkölcsi elismerést élvezzen.
– Mindez a tanárok felkészítõ munkáját, és a diákok tehetségét mutatja, akik a testnevelés és sport területén is jelesen helytálltak, – említi László, és hozzáteszi:  
– Az iskola házirendje pontosan tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek a tanulók jutalmazására vonatkoznak. A tanévzáró ünnepségen a nem végzõsöknek a kitûnõ tanulmányi eredményért, a kimagasló országos helyezésekért, valamint a közösségi munkáért oklevelet és könyvutalványt osztottunk ki. Nyolcvanhárom díjat adtunk át, volt olyan diák, aki kettõt, hármat is kiérdemelt. Az elmúlt közel egy év szakmai munkáját a tanulmányi versenyek tükrében úgy értékelem, hogy a fenntartó elvárásai messze teljesültek, az oktatás színvonalában visszaesés nem történt.
Kíváncsiak voltunk arra, hogyan alakultak a jövõ tanévre a beiratkozások.
– A 2007/2008-as tanévben kettõszázkilencvenegy, míg a szeptemberben induló tanévre kettõszáznegyvennyolc diák jelentkezett az intézmény négy és hat évfolyamos képzéseire. A különbség negyvenhárom fõ, ennyivel jelentkeztek idén kevesebben. Ebbõl azonban messze menõ következtetéseket levonni nem szabad. Ezen belül, ha megnézzük a drámai tagozat adatait, ahova tavaly kilencvenhét fõ kérte felvételét, az induló tanévre hatvanöten jelentkeztek. Nehéz következtetni arra, hogy a szinte osztálynyi hiány mibõl adódik. Nem állnak rendelkezésre olyan tényadatok, amelyek az okokat alátámasztanák.
A volt igazgató összegzésként elmondja:
– Szeptembertõl öt osztály indul tehát: a drámai, a hat évfolyamos képzés és három, a nyelvi, természettudományos és az általános tantervû képzés. A hetedik és kilencedik évfolyamban így már biztosan száznegyvenhat tanuló kezdi a tanévet szeptembertõl a gimnáziumban. Úgy értékelem az adatok alapján, hogy a vártnál jobb helyzetben vagyunk. Szó nincs arról, hogy tanulói létszámhiány miatt ne indulna tagozat. Az osztályaink létszáma az átlagot tekintve eléri, sõt meg is haladja a fenntartó által elvártakat.
– Magam kívülállóként úgy vélem, a tagintézményként bekapcsolt iskola a másik árnyékába szorul. Ön ezt hogyan látja? Ejtsünk tehát szót a Boros Sámuel Szakközépiskoláról is.
– Valóban a tagintézményi státusz a jogi státusz megváltozását is jelentette a Boros Sámuel Szakközépiskola esetében. Az oktatás alapfeltételeit a fenntartónak biztosítania kell, vagyis az intézmény költségvetésében szereplõ igényeket szem elõtt kell tartania. Valóban rávetülhet az  árnyék, de jó image építéssel, irányítási stratégiával a tagintézmények is érvényesülhetnek. Ez a tagintézmény vezetõ és az igazgató együttmûködésén múlik. Eddig is kiváló szakmai munka folyt az intézményben. A jövõben is a hagyományos közgazdasági képzésre érdemes építeniük. 
– Ön – személy szerint – milyen folytatást tervez, hiszen szeptembertõl más lesz az igazgató az összevont intézményben.
– A tizenegy hónap elteltével számot vetek a tetteimrõl. A konzekvenciákat le fogom vonni.  Lehet, hogy nem mértem fel teljesen a feladataim súlyát, de mégsem bántam meg, hogy az igazgatói posztot elvállaltam. Nem pályáztam újra, mert fel kell dolgoznom az eseményeket. Késõbb, talán, ha lesz még alkalom. Közel tizenöt év után a pályán szeretnék maradni, mint informatika tanár, s lehetõleg itt dolgozni tovább a városban, – válaszolta.
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2008 07 09 15:09-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.