A Szentesi Kerületi Fõállatorvosi Hivatal megtartotta féléves értékelõjét. Dr. Dobos András kerületi fõállatorvos vezetésével mérlegelték az eddig elért eredményeket, és meghatározták az elkövetkezõ hónapok feladatait. Döntés született arról is, hogy az “Állatorvosok arcképcsarnoka”  rovat mutassa be a terület szakembereit, melynek elsõ vendége dr. Molnár Béla fõtanácsos, akinek a baromfi egészségügy és járványügy a szakterülete.

Dr. Molnár Béla egyben a kerületi fõállatorvos általános helyettese is, 1984-ben szerzett diplomát. Elmondja, hogy a szakmával sokkal korábbi a kapcsolata, hiszen édesapja, dr. Molnár Sándor révén “fertõzõdött meg”. Friss diplomájával az Árpád Tsz-nél kezdett dolgozni, ahol olyan szaktekintélyektõl, mint Ötvös Mihály és Polner Tibor, számos új ismeretet szerzett a baromfi egészségügy területérõl is. Annak ellenére, hogy tizenhat éven át nagy létszámú szarvasmarha telepet látott el, a baromfi egészségügy iránti érdeklõdése nem lankadt. A nagyüzemi pulyka és liba telepeket felkeresve bõvítette ismereteit, s közben a szakma minden ágába “belekóstolt”. Immár huszonnégy év van mögötte ezen a területen.
Dr. Szigeti Sándor megyei fõállatorvos megbízásával fõállású hatósági állatorvos, és dr. Dobos András általános helyettese, errõl így vélekedik:
– A felelõsség mellett állandó odafigyelést, és az információkban naprakészséget követel mindez tõlem. A kerületen belül részleges munkamegosztás történt. Az általános helyettesi feladatokon belül elsõsorban a baromfi egészségüggyel, valamint a nagyüzemi állattartó telepek járványhelyzetével foglalkozom. Másfél éve hozzám tartoznak a szentesi érdekeltségû állat exportszállítások is, – magyarázza.    

– Szakmailag hogyan értékeli a baromfitartó üzemek fogyatkozását?
– A megyében az országos átlagot meghaladó a baromfitartói kedv, – mondja – ami a felvevõpiacot jelentõ három nagy feldolgozóüzem jelenlétével magyarázható. A magyar mezõgazdaság általános tünete az átrendezõdés. Erõs koncentráció figyelhetõ meg. A nagy cégek tovább növekednek, míg a beszállító kisebb – ám több ezres állományokat nevelõ – egységek száma valóban fogyatkozik, mert a termelés általános költségei rohamosan növekednek. A minimális haszonért küzdenek, ami egyáltalán nincs arányban a termelés tényleges kockázatával. Az EU-s szabályozások átvétele tovább nehezíti a termelõk helyzetét.
– Mi lenne a megoldás?
– Megfelelõ biztosítási rendszert lehetne kidolgozni. Ma a biztosítás mértéke nagyon magas. A nettó árbevételbõl kellene kifizetni, gyakran nincs annyi bevétel, mint a biztosítás értéke. Egy kisebb tõkével bíró baromfitartó ezt nem tudja vállalni.
– Mit tanácsol az ágazat szereplõinek?
– A baromfitartók a jelen helyzetben se keseredjenek el. Idén nyitottak olyan pályázatok, amelyek a tevékenységüket segíthetik. Konkrétan a 139/2007, ill. a 148/2008. rendeletre gondolok, melyek egyrészt állatjóléti támogatások, másrészt gyógyszer, állategészségügyi költségek kompenzációját szolgálják. Ezeket az állattartó az állatorvosokon keresztül igényelheti. Ez is pozitív jel, de a legpozitívabb az, hogy az élelmiszer potenciális fegyver, szükség van a biztonságos, jó minõségû magyar élelmiszerre. Ezt a legtöbb üzletlánc belátja, és a trendet erõsíti. Remény van tehát arra, hogy a termelõk termékeit elõbb-utóbb meg fogják fizetni.
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2008 07 09 13:34-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.