Búcsú Bánfi Imrétől (1941-2008)
VÁROSUNKÉRT! VELÜNK! FÜGGETLENEKKEL PÁLMÁSOK SZÖVETSÉGE
„Én Istenem, az idõ hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk.
Múlt és emlék, minden elmarad.”
(Wass Albert)
Imre barátunk, a szeretõ férj, apa és nagyapa, a Pálmások Szövetsége gazdasági felelõse 2008. május 05-én, hajnali 3 órakor elköltözött az evilági létbõl.
Betegségét hatalmas hittel és reménnyel élte meg, szelleme és lelke már a Mennyben van, és fel fog támadni dicsõséges testben az örökéletre!
A varrónõ édesanya és gépész édesapa elsõ gyermekeként, 1941. augusztus 21-én született Hódmezõvásárhelyen, ahova élete elsõ fele kötötte. Öccsével és húgával is erõs összetartásban élt a család. 
Futásban és kerékpárversenyeken sok-sok arany-, ezüst-, és bronzérmet szerzett a szívós, célratörõ, kitartó akaratú ifjú. Kamaszként is olyan tántoríthatatlanul valósította meg célkitûzéseit, mint élete során mindig a maga elé tûzött célokat, felvállalt feladatokat.
Gépésztechnikusi végzettségét a Mérleggyárban és az Alumíniumszerkezetek Gyárában hasznosította, a közgazdasági technikusit pedig 1992-tõl vállalkozóként kamatoztatta. Kreatív gondolkodását a célok innovatív megvalósítása igazolta.
Családjáért mindig keményen dolgozott, fõállása mellett másodmûszakban is, és gondozta Kishomokon messze híres körte sövényét és 2000 tõs földiepresét.
Második házasságában találta meg igazi párját, akivel együtt nevelték Imre elsõ gyermekét, Attilát, akivel felnevelték a közös gyermeküket, Róbert fiukat, és akivel együtt élvezték négy unokájuk bájos-kedves szeretetét.
Imre is, és felesége is munkahelyükön elismert, kitüntetett személyiségek voltak, és a társadalmi-társasági életben is tisztelet, megbecsülés övezte mindig õket.
Szentesen 1992-tõl, mint a MODULART Bútor- és Lakberendezési Áruház vezetõje vált ismertté, de 1995-tõl a csongrádiak is megismerhették a színvonalas üzletet mûködtetõ Imrét és feleségét.
A sikeres vállalkozók nem utasították vissza a segítséget, támogatást kérõket, nemes szívvel szponzorálták a társadalmi eseményeket.
A tragédia se kerülte el Imrét. Nagyobbik fia, Attila 1999. februárjában, 33 évesen autóbalesetben életét vesztette. Ekkortól Imre egészsége megromlott, de a családjáért és a közért való tenni akarását hite visszaállította.
Az ezredforduló hozott jelentõs változást, amikor Robi fia és felesége után Imre szívébe is beköltözött a hit, Isten igéje adott számára is útmutatást. A szívbéli öröm segítette Õt abban, hogy újra magára talált. Gyönyörû kertet – egy mini arborétumot – teremtett az idõközben Szentesen vásárolt, általuk átalakított ház körül, amit élete utolsó napjaiban is élvezett feleségével együtt, akivel 2002-ben újra házassági szövetséget kötöttek Isten és ember elõtt.
A Hit Gyülekezete közössége, a családi támogatás, a családi-rokoni együttlétek vigasztalást hoztak számára. Megpróbált nyitni újra a társadalmi élet felé is.
Emlékezetesek maradnak az Imre által a semmibõl megteremtett, néhányadmagával, de jószerével általa megszervezett, színvonalas, program-dús Nagyhegyi Napok. Bekapcsolódott a közéletbe is, kétszer indult képviselõjelöltként Nagyhegyen és körzetében, és ért el jelentõs támogatottságot. A Pálmások Szövetségének és a Vállalkozók Klubjának is vezetõségi tagja, gazdasági felelõse volt.
Betegségét 2007. júniusában diagnosztizálták és a nehéz, de reménykeltõ kezelések, optimizmusa és a hite a gyógyulás felé vitték, mígnem az ez év január elején bekövetkezett infarktus véget nem vetett ennek. A kezeléseket nem lehetett folytatni, és bár fájdalma – Istennek hála – nem volt, a fizikai test rohamosan gyengült, és 2008. május 05-én hajnalban a küzdelem véget ért.
Búcsúzunk Tõled Imre, köszönjük a közös perceket, napokat, Családodnak pedig tiszteletünk és mély részvétünk!
„Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk.” (Ismeretlen szerzõtõl.)
PÁLMÁSOK SZÖVETSÉGE