Farkasalma: Pipavirág. Aristolochia cle-matitis L. MÉRGEZÕ!
A farkasalmafélék családjába tartozó, parlagokon, cserjés helyeken, vetések szélén élõ, évelõ növény. Gyökértörzse kúszó, elágazó, tagolt, ceruza vastagságú, sárgásbarna színû. Szára 40-60 cm magas, felálló, hajladozó.

Levelei szórt állásúak, hosszúnyelûek, lemezük 10-15 cm hoszszú, tompa és háromszög alakú, mélyen szíves vállú, ép szélû, kopasz és húsos. Virágai a levelek hónaljában csoportosan állnak, 2-3 cm hosszúak, világossárgák.
Termése diónyi, lecsüngõ, benne háromszög alakú nagy magokkal. Az egész növény kellemetlen szagú, undorító és keserû ízû. Májustól virágzik. Belsõleg használni veszélyes, és semmiféle betegség ellen nem indokolt (a mai ismereteink szerint). Forrázatát külsõleg sömör, ótvar, ekcéma ellen, valamint nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos testrészek borogatására használják. Gyökerébõl fürdõt, borogatót készítenek, reumás és izületi bántalmak kezelésére. Kehes lovakat is gyógyítanak vele.

A vérehulló fecskefû (Chelidonium majus), magyar népies nevei: vérehullató fecskefû, fecskefû, vereslõfû, aranyfû.
A mákfélék családjába tartozó, évelõ gyom, és egyben kiváló gyógynövény. (Chelidonium a görög chelidón = fecske szóból ered, mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak. Majus latinul = nagyobb.) Szára 30-100 cm magas, egyenes, tompán szögletes, csomós, felsõ részén villásan elágazó, törékeny, kékeszöld. Gyéren puhaszõrû, tövén gyapjas, belül csöves. Levelei váltakozó állásúak, puhák, színükön világoszöldek, fonákukon kékeszöld színûek, szõrösek, tõlevelei rózsás állásúak, hosszúnyelûek, szárlevelei rövidnyelûek vagy ülõk. A levelek tövig szárnyasan szeldeltek, a szeletek részben nyelesek, ferde-tojásdadok, egyenlõtlenül durván csipkések.
 
Áprilistól októberig virágzik. Virágzata 3-8 virágú ernyõs, az alsó virág alatt apró murvákkal. A virág bimbója és két csészelevele tojásdad, csónakszerû, zöldes, szõrös, már virágfakadáskor lehulló. A kinyílott virágnak 4 aranysárga színû, széles tojásdad, kb. 1-1,5 cm hosszú sziromlevele és sok porzója van. Termõje húsos, hengeres; bibeszála rövid, bibéje elmosódottan kétlebenyû. Termése hosszú, hengeres, kopasz, becõszerû tok, amelynek két kopácsa van. Nagyszámú magva ferdén tojásdad, fénylõ fekete vagy sötét olajzöld, fehér, húsos dudorral.
Jellemzõ a növényre, hogy bárhol megsértve, narancssárga színû tejnedvet ereszt. Gyökerei rostszerûek, gyökértörzse húsos, hengeres, kissé elágazó, többfejû és több szárat fejleszt. Erdõk szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, kertekben, lakások körül elõforduló közönséges gyomnövény.
A vérehulló fecskefû kelidonin alkaloidja fájdalomcsillapító és görcsoldó hatással rendelkezik. Vértisztító és vérképzõ, májtisztító hatású.  Gyógytea keverékekben,  csalán és bodza  friss hajtásával keverve, fehérvérûség (leukémia) gyógyítására használható. Forrázata vese-, epe-, májpanaszok, de az aranyér, a sárgaság megszüntetésére is alkalmas. Tinktúrája (kifacsart leve) külsõleg a rosszindulatú bõrbántalmak, tyúkszem, szemölcsök, sömör, szaruhártya  betegségeire, és a szürke hályog  gyógyítására is használható. Tinktúráját hígítva a homeopátia felhasználja.
Rideg Róbert
természetgyógyász-
tanár, fitoterapeuta

Előzmény: www.varosivisszhang.hu/2008/05/03/gyogynovenyeink-12/

Ez a bejegyzés 2008 06 01 18:56-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.