Volt munkatársak, ha találkoznak
Az idei Kiséri Napok első rendezvényének május 10-én 18 órától a Páterház Étterem volt a helyszíne. Tavaly első ízben szervezte meg a Kiséri Napokat szervező Mosolygósabb Régióért Egyesület a volt Háziipari Szövetkezet dolgozóinak találkozóját. Tavaly úgy döntöttek a résztvevők, fehér asztal mellett szeretnének újból összejönni.
A szervezők az idei találkozó témájául a Szentesi Szőttes történetének megismerését szánták. A jó hangulatú találkozó a finom vacsora mellett a régi emlékek, történetek felidézésével telt, és előkerültek a családi fotóalbumok is. Megtudhattuk, milyen összetartó csapat volt a Háziipari Szövetkezet kollektívája, ugyanolyan szeretettel és szívesen töltötték az időt most is együtt, mint régen. A sok nevetés mellé régi kedves nóták is előkerültek.
Maszek takácsok szőtték először a Szentesi Szőttest. Katona Lajos, Csorba Mihály, Busa László neve hangzott el, akik azután beléptek az alakuló szövetkezetbe is. Az 1950-es évek elejét írták ekkor. A szőttesből konyharuhák, abroszok, törülközők, ládatakarók, vagy futók, szalvéták is készültek, Iparművészeti Tanács által bezsűrizett termékekként, amelyeket a Háziipari Szövetkezetek Országos Szövetsége raktárából értékesítettek, jelentős részben külföldre. Ekkor már a 70-es években járunk. Idehaza saját népművészeti bolt hálózatukon keresztül lehetett ezeket a kincseket beszerezni. Sokan ma is örömmel használjuk.
Meglepetésemre kiderült, hogy szöves haladós munka volt, gyorsan elkészültek az egyes garnitúrák, melyeknek a mintáit korabeli népművészek gyűjtése, tervezése alapján adoptálták. A kézi szövőszékeken 100%-os pamutfonalakkal dolgoztak. A munkák alapszíne általában a fehér volt, a minták színes, zöld, piros, kék… színre festett fonalakkal készültek. A fonalakat bérfestők festették a megfelelő színekre. A színek árnyalatait számozással különböztették meg.
Persze sok tájegységnek megvolt a maga szőttese, ezek egy része mára – a szentesivel együtt – kihalóban van, feledésbe merült. A Hevesi Szőttes az, amely még ma is – kézzel, lábbal – készül.
A rendszerváltásig sikeres Háziipari Szövetkezet felszámolásával eltűntek a kézi szövőszékek is. Néhányat dolgozók megmentettek, mi pedig most keressük és kérjük, hogy akinél odahaza még van ilyen eszköz, mutassa meg nekünk, engedje meg, hogy megismerhessük, rögzíthessük az utókor számára.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
a szervező egyesület elnöke