“Józanul élni – az nehéz igazán”
A szevedélybeteg módszere látszólag egyszerû: csak a mai napot bírjam ki ital nélkül. Minden nap?
Egy egyszerû történet. A pokolba vezetõ út sörrel van kikövezve. Elõször sörrel, azután borral, majd égetett szesszel, a végén már mindegy…
Ez a személy tizenévesen kezdte, a középiskola után rendszeres italozóvá vált. Olyan érzés ez, mintha hiányozna valami, ha nem pótolod, bele is halhatsz.
Igen, hõsünk is az italozgatásba majdnem belehalt. Lesoványodott, lerobbant, beteg lett. Barátai lassan elmaradtak, munkahelyét váltogatta. Mindenhová táskával ment, mert abban tartotta az üvegeket, amire szüksége volt. Szégyenkezett és szenvedett.
Már harminc évet ivott át, amikor tényleg majdnem mindent elveszített, az önbecsülését, az egészségét, a munkáját, a családja bizalmát, több sikertelen leszokási kísérlet után elvállalta az alkohollal szembeni tehetetlenségét.
Igen, el kell mondani és felvállalni, milyen volt? Hol tart most? Mindenki csak önmagáról beszélhet, nincs direkt tanítás.
“X” megjárta a hadak útját. Élete során az alkohol módszeresen tette tönkre az életét. Munkáját elveszítette, felesége külön költözött, elváltak. Átélte a testi és lelki összeomlást. Ezek után kért segítséget, a problémáját megbeszélték. Ez csak egy ideig tartott. Eltûnt, családja már tudta, visszaeset. Mit lehet tenni? A segítségnyújtás elsõsorban a szenvedésekkel megszerzett tapasztalatok hiteles átadásában, a lebeszélésben, a józan életvitelre, bizonyítható alapokon nyugvó rábeszélésben és meggyõzésben nyilvánul meg.
A szenvedélybeteggel élõ (hozzátartozó) személy vagy felvállalja a helyzetet, vagy külön utakon járnak.
Milyen terapeutára lenne szükség? Jó emberi tulajdonságokkal, jellemvonásokkal, pl. figyelem, rábeszélõ képesség, meggyõzés, hitelesség, bírálat és önbírálat, önértékelés. Valamelyik tulajdonsággal biztos rendelkezik az illetõ.
Hogyan lehet együtt élni egy iszákos személlyel? Nagyon nehezen, sok türelem kell, ez lemondással járó folyamat. Amikor a tûrõképesség határát is elveszítette a személy – akkor jobb az egyenes úton haladva tovább menni egyedül. Aki már leélt 20-30 évet az iszákos párja mellett, el tudja dönteni, neki mi a jó. A probléma ott kezdõdik, (mindig) hisznek nekik: „megjavulok, holnaptól más életet élek (szólnak a fogadkozások). Végül: ha eddig így leéltük az életet, sajnálom elhagyni, mi lesz vele? Itt a nagy probléma, az emberi kötõdés még a sok rossz ellenére is. Minden megy tovább, telnek a napok, hónapok, évek és egyszer majd csak véget ér az élet.
Aki már átélte és tapasztalta a mondatok értelmét, elõttük világos az üzenetem, akik nem, azok gondolkodjanak el, mert a kérdések mellett ott a válasz is. Az olvasóknak kitartást és jó egészséget kívánok.
Csordás Istvánné
eü. konzultáns