Darabos Imre (Szentes, 1921 – Szentes, 2003) hentes és mészáros szakmunkás életútját így vázolta 2001-ben “1942-ben Pápán ejtõernyõsnek képeztek ki Paksi Sándor és Kispál János szentesi bajtársaimmal. 1945-ben a Dunántúlon fogságba kerültem. Megszöktem. Katonai szolgálatom miatt a szentesi vágóhídon alig dolgozhattam. Ezért a mezõgazdaságban, majd késõbb búvárként, nyugdíjas koromig a Hídépítõ Vállalatnál tevékenykedtem. Néhányan, hajdani ejtõernyõsök, 1998. október 3-án összejöttünk Szolnokon.”

Darabos Imre személyérõl olvashattunk a Városi Visszhang 2001. március hetediki számában.
Kispál János (Szentes, 1921 – Szentes, 1974) ács-, állványozó életútját a testvére, Antal vázolja: “A bátyám 1943-ban a Szovjetunióban fogságba esett. Ott ólombányában dolgozott és csak 1954-ben jöhetett haza. “Kinti” munkájáról alig beszélt. Az ott kapott tüdõbetegségével a budapesti szovjet kórházban kezelték, ill. ellenõrizték.
Paksi Sándor (Szentes, 1921 – Szentes, 2000) kõmûves. Kezdõ szakmunkás korában az építõk szakszervezete dalárdájában, és a Szociáldemokrata Pártban tevékenykedett Szentesen. Közéleti tevékenységét 1945-46-ban a SZIM (Szakszervezetek Ifjúmunkások Szövetsége) vezetõségi tagjaként folytatta. Székhelyük a Kurca partján lévõ “Dózsa házban” volt.
1947-48-ban szarajevói építkezéseken, majd az Állami Építõipari Vállalat szentesi vállalatánál kõmûvesként alkalmazták. Szociális ügyek irányításával bízták meg. Becsületesen, lelkesen tevékenykedett, ám a  második világháborús ejtõernyõs szolgálata “káderlapjára került!”. Olyan emberek váltották le, akik “megúszták a háborút”, és egy hódmezõvásárhelyi “politikailag megbízhatóbb embert”, szakmája szerint sütõipari szakmunkást neveztek ki helyette. Paksi Sándor csalódott, zárkózott ember lett. Oprea Péter építész technikus irányításával Szentes járás területén mezõgazdasági építkezéseken dolgozott. Az 1960-as évek elejétõl a MÁV Szentesi Építési Fõnökségén helyezkedett el (Szeged, Cegléd, Szolnok, Kelebia). Az ingázást megunva az 1970-es évektõl nyugdíjazásáig Szentesen, a Városi Tanács karbantartó részlegénél kõmûvesként dolgozott. Irodákat, lakásokat, utcai járdákat javítgatott. Sok épület õrzi keze nyomát Szentesen és vidéken.

Darabos Imre, Kispál János, Paksi Sándor sorsát váztoltam. Õket és bajtársaikat: Mikecz Sándort, Vitéz Tóth Jánost – ejtõernyõsöket – bátorságukért korosztályok tisztelték. Az ejtõernyõsök sorsát iskoláskori, munkatársi, baráti ismeretség alapján írtam. Paksi Sándor lánya, Márta édesapja és bajtársai fényképével dokumentálta a történteket.

Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2005 08 11 22:24-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.