A háború emberi tragédiái a családoknak érzelmi, lelki fájdalmakat okoztak. A békés egymás mellett élés a zsidók, cigányok elhurcolásával, drámájukkal ért véget. Szentesrõl hatszáz zsidót deportáltak. Kettõszázan élték túl.

Az évek folyamán megviselt emberek 1945-ben a Vöröskeresztbe és a Magyar Nõk Demokratikus Szervezetébe tömörültek. Az együtt érzõ emberek élelmiszer adományait a Vöröskereszt juttatta el az éhezõ családoknak Budapestre. A MNDSZ magyar, zsidó tagjai, Berezvainé, Baranyiné, Kádárné, Koltainé, Szalváné, Székelyné és társaik a legyengült gyermekek családokba fogadását szervezték. A korszak tanúi emlékeznek:
Székely Rozália: “Székely István édesapám 805 négyszögöl saját és bérelt földön mezõgazdasági tevékenységet folytatott. Nagyhegyi szoba-konyhás, kamrás bérelt házban laktunk. Édesanyám három tagú családunkba egy budapesti kisfiút hozott. Szerény élelmeinken és a friss tehéntejen felerõsödött. Édesapám egylovas kocsival járt földet mûvelni. A fiú is vele ment, így ismerte meg ezt az életmódot. Hosszabb ideig nálunk volt. Megszerettük, úgy vélem, õ is minket. Édesanyja egyszer meglátogatta. A fiú megerõsödve õsszel ment vissza Budapestre.”
Szabó János cipészmester emlékeibõl: “Hummel György német származású cipészmester a szentesi Jövendõ utcában lakott, és dolgozott. Közismert személy volt. Otthonába fogadott egy vékony kis testméretû fiút Budapestrõl. A neve Vitray Tamás. Õ innen, a Kiss Bálint utcai Népi Kollégiumba ment tanulni. Hummel mester az ötvenes években hunyt el…”
A korszak emberséges személyeit, és a családjukba befogadott gyermekek nevét a település történéseiként dokumentálni kellene. A fenti tények példaértékûek.                        
Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2008 05 15 18:49-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.