A szeretetről
Egy sétáló családdal találkoztam az utcán, utolérve õket hallottam, ahogy az anyuka így szól a kisfiához: “ a nagyit is szeretni kell!”
A kisgyerek visszakérdezett: “anyu, mi az a szeretet?” Ez adott ötletet a mások által már megfogalmazott igazságok öszszegzéséhez. “A szeretet nem a nagy nyilatkozatok, hanem egyszerû dolgok ok nélküli cselekedete.” Két emberen múlik az odafigyelés. Pl. megkérdezi-e a másikat, fáradt vagy? Miben segíthetek? Elhívják egymást sétálni, vagy megdicsérik egymást: “csodálatos, amit tettél!” Ha el tudják egymást fogadni olyannak, amilyen. Hallgass a szívedre és ne siess!
A kimondott szó hazug is lehet, de az ember szemei nem hazudnak. Szeretet egyszerûen együtt lenni valakivel. Miért kell várni addig, amíg valaki eltávozik közülünk és akkor kimondani: “szerettem, szeretlek.” Aki szeret, annak ragyognak a szemei és a lelke melegséget sugároz.
Élhetünk a világ bármely részén, a szeretet mindenkiben ott van, csak ki kell nyilvánítani azt. Mondjuk ezért minél gyakrabban annak, akit szeretünk, így jobban tudatosul a szeretet érzése.
Ha a lelkünk rendben van, akkor a testi betegségek sem jönnek elõ olyan hamar. Igen, ez lenne az igazi harmónia önmagunkkal. Felgyorsult világunkban azonban egyre ritkább az emberi érzés közelsége. Általában két ember szerelmébõl lesz a házasság, ami késõbb szeretetté alakul. Itt rejtõzik az igazság, egymás és a cselekmények elfogadása, mert aki szeretni tud az megbocsátani is képes. Életünk során sok olyan nem várt esemény jöhet közbe, ami felülírja és megkérdõjelezheti a szeretetet, de akkor is kulcsfontosságú a megbocsátás.
Aki megértette az üzenetem lényegét, próbálja az életét így élni és irányítani.
Csordás Istvánné
eü. szaktanácsadó