Pályázatunkra érkezett
Mészáros Katalin
Ars poetica – Az álmok Völgye
Költő volnék? Talán.
De még csak pályám hajnalán
Lépkedek ismeretlen
Elveszve egy kisgyerekben.
Nem tudom, hová megyek,
Még előttem a helyek,
S mögöttük van valami,
Ahova érdemes tartani…
Eljutni az Álmok Völgyébe,
Írni régi vendégkönyvébe,
Látni, ahogy felszáll a köd
A havas hegycsúcsok között.
Nézni a bársonyzöld mezőket,
A békés fenyőerdőket,
Hallgatni a patakok meséjét
S a szabad élet zenéjét.
Magamra lelni egy virágban,
Megpihenni egy másik világban,
Ami maga a szépség,
Harmónia és szerénység.
Így mondták a nagyok,
De én túl kicsi vagyok,
Hogy utolérjem őket,
Kik látták a mezőket.
Nekik volt idejük élni,
És látni- nemcsak nézni,
Mindennek megadták a módját,
S megbecsültek minden órát.
Most nincs idő elmélkedni,
A világot szemlélgetni,
Az árral csak rohanunk,
Azt sem tudjuk, hol vagyunk.
Hiába suttogok csendért,
Nyugalomért és rendért,
A forgatag elragad,
Csak egy sóhaj marad…
Költő volnék? Talán.
De még csak pályám hajnalán
Indulok az Álmok Völgyébe,
Hátha írhatok vendégkönyvébe.
József Attila születésének
100. évfordulója tiszteletére meghirdetett versíró pályázatunk II. helyezettje 16 éves, Jánoshalmáról küldte el versét.