Nagyérdemű, kedves Olvasó! Szociálpolitika professzorom mindent megtett, hogy a tudomány eszközét felhasználva értesse meg a külőnböző társadalmak működését. Elhivatott diákként hallgattam előadásait, sikeres vizsgát tettem, de a megtanultak ellenére gyakran találom magam szemben olyan dolgokkal, amiket valahogy nem értek… Többek között azt, hogy miért kell az erőszaknak szinte folyamatosan kísérnie az emberiség történetét? Helyi torzsalkodásokból kirobbanó csatározások, földrészeket lángba borító háborúk, és most, az utóbbi években valami egészen más, ami aztán végképp elfogadhatatlan számomra.

A kora délelőtti nap őszi sugara békésen ragyogta be a felhőtlenül kék eget, amikor váratlan hirtelenséggel, belföldi utasokat szállító Boeing repülőgép hajtott neki a pénzügyi és gazdasági élet szimbólumaként ismert new yorki felhőkarcoló északi, majd néhány perc múlva, egy másik gép a déli irodaépületnek. A becsapódó gépek 2.3 magnitude erejű földrengés hatását idézték elő, és 2001. szeptember 11-én, mindössze 1 óra 42 perc alatt kártyavárként omlott össze az a két torony, amelyet hat év és nyolc hónap alatt építettek fel az 1966-73-as évek legtartósabbnak hitt anyagaiból. Bentonból, acélból, üvegből. Támadás volt ez a javából és az erőszak nevet öltött. Terrorizmus.
Célja a megfélemlítés, bizonytalanságban tartás, kiszámíthatatlanság. Végrehajtói ördögi precizitással kidolgozott tervek alapján ténykedő fanatikus (ön)gyilkos merénylők, akik mindenre elszánt akcióikat a világ legkülönbözőbb országaiban hajtják végre. A terrorizmus gazdaságokat érintő vesztességei pénzben kifejezhetőek. Adatokkal, számokkal azonban nem lehet  meghatározni mind azt a vesztességet, amit a történtek azok számára okoztak, akik vétlen hozzátartozóikat vesztették el, vagy közvetlenül, közvetetten voltak átélői, túlélői, részesei, szemtanúi a borzalmaknak. Romok alatt betemetettek, vasuti kocsiba zártak, földalatti alagútba szorultak, tűztenger, füst, sőtétség elől menekülők. Nők, férfiak, idősek, fiatalok, munkatársak, szomszédok, hozzátartozók, rokonok, ismerősök. Mindennapi emberek.
A terrorizmus tragikuma milliónyi embert szembesített a közhelyként kezelt, nagyon is komoly realitással, az emberi élet törékenységével, egyben ezek a sokkoló események élesen világították meg a család fontosságát. 
Szeptember 11-ét követően, tradicionális kultúrák modelljét alapul véve indultak előadás sorozatok, (amik most, az angliai és egyiptomi robbantások hatására ismét folyamatosan szerveződnek) ahol azok a legfontosabb elemek kerültek górcső alá, amik a család alappillérei. A sort az ősszetartó erő vezeti, ám a gondoskodás, biztonság szintén fontos részét alkotja egy jól működő családnak. Ezeken kívűl?  A válasz kapuit kinyitó ”tíz kulcsot” adom át most,  amelyet jómagam is kaptam a Joyce Brother pszichológus doktornő által vezetett tréningen.
  ”Családom az első”.  Egy apa a vállalatától kapott tengerparti üdülést mondta vissza, hogy részt vehessen feleségével együtt azon a sportrendezvényen, amelyen fiuk (aki ezen a napon töltötte be 15. évét) az iskolai labdarúgó csapatot vezető kapitányként játszott. Nyaralni máskor is lehet, – mondták a szülök – de fiunk életében nem lesz több ilyen alkalom. Ez az attitude nem csak a házastársak közti lojalitásnak, hanem a családi összetartozásnak is  pozitív alappéldája.
“Mi és Én”. Az összetartó, erős család gyakran használja a Mi szót, de soha nem felejti el az Én fontosságát. Az Én, egyéni függetlenségének megtartása mellett mindig van egy fontos üzenet: “Mi mögötted vagyunk”.
“Demokráciában élünk”. Kizárja a család egyszemélyi, diktatórikus vezetését. Elfogadja a családtagok különféle nézőpontjait, döntések meghozatalánál kompromisszumra képes.
”Egymást kölcsönösen tiszteljük”.  Az erősen összetartó család tagjai rendszeresen adják jelét úgy szavakkal, mint tettekkel egymás elismerésének. Elismerni a férj által jól felszerelt polcot. Megdicsérni a feleség csinos ruháját, ugyanakkor hangot kap a kritika is, pl.  figyelmeztetni a gyereket szétdobált játékai összeszedésére… Téve mind ezt a kölcsönös tisztelet megadása mellett.
”Rugalmasak vagyunk”. Az adott jó, vagy nehéz körülményhez való rugalmas alkalmazkodás, az erős családok sikerének egyik alapvető eleme. Ez a “kulcs” egy olyan tanulmányra “készült“, amiben több mint 25 ezer család vett rész 25 éven keresztül.
Egy nyugdíjas házaspárhoz költözött vissza, üzleti kudarca után, várandós feleségével és két kiskorú gyerekével fiuk, akkor, amikor a nyugdíjas férj, (apa) idős, beteg anyja is gyerekéhez költözött. Több generáció egy fedél alatt? Rugalmasságot igénylő családi helyzet, ami nem habostorta, de se baj. Ha az élet citromot ad, készítsünk limonádét.
”Figyeljünk egymásra”.  A család ereje az egymásra figyelésben is megmutatkozik, ami kis dolgokban éppen úgy fontos, mint a nagy örömök vagy bánatok idején.
”Fontos az együtt töltött idő”. Hivatásom fontos része életemnek. Munkahelyemen maximális  teljesítményt nyújtok, ám szabadidőm az enyém, melynek nélkülözhetetlen része a családom… nyilatkozta a tanulmány egyik résztvevője.
”Őrizzük a hagyományokat”. Szerte nyúló ágait csak az a fa tudja magasra emelni a Nap felé, tud szembeszállni az elemek erejével, amelynek erősek a gyökerei. Megtartani és átadni a fiatalabb nemzedéknek a tradíciókat, szintén fontos eleme a családnak.
”Jobbítani akarunk a minket körülvevő világon”.  Az erős család értékeinek egyike az önkéntesen vállalt munka, a jobbítani jobb, mint jobbításra szorulónak lenni szellemiség jegyében.
”Hiszünk” –  vallja a világon sok összetartó, erős család, keresve és találva oltalmat, biztatást, vigaszt, megnyugvást, megerősítést a hitben.

Gyakran hangzanak el olyan vélemények, hogy a családban történtek csak a családra tartoznak. Erős vagy gyenge a családi kötelék, diktatúra vagy demokrácia van a családon belül, hívők vagy pogányok a családtagok, mindezek a családra tartoznak. Családterépiák, tréningek, családot erősítő előadások… Ugyan már! Ám… mindazok, akik átéltek már nagy sorsfordulókat, örömteli eseményeket, éppen úgy, mint az erőszak szörnyűségeit, tanúsíthatják, hogy a család támogató ereje nélkülözhetetlen… Járjunk bár az élet ragyogó, vagy borús oldalán.

Mrs. Susan T. de Buzna Dr.

Ez a bejegyzés 2005 08 10 21:11-kor készült és a következő kategóriákban található: Sztori. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.