Miért jó szeniorúszónak lenni? Felüdíti a testet, lelket
A Delfin ESC szeniorúszóival, Ferke Gáborné (képen középen) Manyikával és Melkuhn Dezsõvel természetesen az uszodában találkozom. Mindketten a klub korosabb tagságához tartoznak, Manyika 1995-ben, míg Dezsõ 2000-ben csatlakozott. Különböznek abban, amit az úszástól várnak, ám abban egyeznek, hogy mindketten példát mutatnak tagtársaiknak épp úgy, mint más kortársaiknak, vagy épp a náluk fiatalabbaknak.
Arra, hogy mit jelent számára az úszás, Manyika így válaszolt:
– A szó szoros értelmében ennek a sportnak köszönhetem, hogy élek, létezem. Mindig szerettem úszni, ám ahogy az egészségem romlani kezdett, azóta még inkább a sport a kapaszkodóm. Van egy álizület a forgómban, ami megnehezíti a járásomat, s ha nem úsznék rendszeresen, bizonyára már járni sem volnék képes. Idõközben daganatos betegség is kialakult nálam, az ezzel járó traumán ugyancsak az úszás segített át.
– Van kedvenc úszásneme?
– A mell- és a hátúszás esik a legjobban, a legeredményesebb azonban “háton” vagyok. Egyre több kortársam választja ezt az úszószámot, így most már egyre nehezebb dobogón végezni.
– Szeretek versenyezni, mert ambíciót, önbizalmat ad az embernek. Rendszerint második-harmadik helyezéseket szoktam elérni, de szívesen úszom váltóban is. A pillangó- úszást azért próbálgatom idõnként, hogy jobban megmozgassam az izületeimet.
Manyika intenzív terápiás nõvérként dolgozott három évtizeden át a kórházban, hosszú évekig Badó tanár úr munkatársaként.
– Miért ajánlja az úszást pl. friss nyugdíjasoknak?
– A mozgás öröméért mindenképpen, aztán egészségmegõrzés céljából is, hiszen rendbe teszi a testet, lelket. Cukorbetegeknek, magas vérnyomással küzdõknek rendkívül hasznos, frissen tartja a keringést, de az izületek szempontjából is ez a legkímélõbb sport ebben a korban.
Melkuhn Dezsõvel (képen) folytatom a beszélgetést.
– Én a teremfocit cseréltem az úszásra, mert a fiatalokkal való küzdelem már fájdalmasnak bizonyult. Sosem voltam aktív sportoló, de a magam örömére több sportágat is kipróbáltam. A foci mellett szívesen pingpongozom, de kedvelem a természetjárást még ma is.
– Ön a klub egyik legsikeresebb versenyzõje, hiszen több csúccsal is büszkélkedhet…
– Valóban sikerült 5-6 alkalommal csúcsot úsznom, de a fiatalabb korosztály igyekszik is azokat megdönteni. A mellúszás a kedvencem, ám a versenyeken inkább a “pille” (pillangó) jön be, azonkívül nagyon szeretek hoszszú távokat úszni. Rendszeres maratonúszó is vagyok. Nyaranta emiatt sokat utazom, még ma is bevállalom akár a 15 kilométeres távokat is.
Melkuhn Dezsõ egy dologért nem szeret úszni, azt mondja, unalmas, mert nem lát mást, csak a vizet. A versenyzéshez akkor jött meg a kedve, amikor – mindjárt kezdetben – egykori profi világbajnok, de már szenior mögött állha-tott a dobogó második fokára.
– Úgy tudom, a mindennapi munkájában is jól jött az erõnlét…
– Kezdetben asztalosként dolgoztam, majd faipari technikus lettem. Mindig szerettem volna az építõiparba átkerülni, de végül is ivóvíz-fertõtlenítõként mentem a VIZMÛ-tõl nyugdíjba. 20 éven át a megye vízmûveit fertõtlenítettem. Különösen ez az utóbbi igényelt nagyon komoly fizikai erõnlétet, nem is sokáig tudtam csinálni a nyugdíjazásom után. Azóta a sport, az úszás tart mozgásban.
– Látom most is önön van a “Delfines” sapka. Miért jó ebbe az egyesületbe tartozni?
– Az, hogy országosan is a második legeredményesebb szeniorúszó egyesület vagyunk, az Pólyáné Téli Éva elkötelezett, idõt, fáradságot nem ismerõ munkásságának köszönhetõ. Évente négy-öt alkalommal összejön a tagság, nagyon jó találkozni, beszélgetni. De mi, szentesiek itt az uszodában is gyakran együtt készülünk a versenyekre, öszszetartozunk, segítjük, erõsítjük egymást.
– Van egyáltalán bármi is, ami nehézséget, gondot jelent önöknek?
– Eleinte sokkal több támogatás jutott az egyesületünknek. Manapság egyre gyakrabban mi álljuk a versenyzés költségeit, emiatt sokan elesnek a lehetõségtõl, hiszen Szerbiába, Kassára vagy Romániába eljutni ma már komoly költségvonzattal jár. Amikor viszont eredményeket érünk el, Szentest képviseljük, a városnak hozunk dicsõséget – mondta.
– D. T. –