Búcsú egy igazi kollégától, Horváth Istvántól
Te, aki pedagógus családba születtél, pedagógus családban éltél, nagyon jól tudtad igazi feladataidat. Tanítottál a város környékén, a járási hivatalban, majd onnan jöttél át a régi 603-ba, ma mai Zsodosba… Hozzánk, a régi „Piros téglásba”, lakásodhoz közel, a Beloiannisz, majd a Szent Imre herceg utcába.
Mi, akik még a „régiek” közül élünk, mindig hivatalosak voltunk az intézmény ünnepségeire. Még néhányan közülünk a karácsonyi ünnepségen is ott voltunk. Találkoztunk, beszélgettünk. Te akkor nem szóltál terveidrõl! Kemény, de igazi pedagógus voltál, s maradsz meg emlékeinkben, aki a tanulókért éltél, és nem fordítva.
Az iskola szalagavatóján már nem voltál ott, felröppent a hír, hogy az elõzõ napon csendesen megpihenve mentél el az örök mezõkre! Mi még vagyunk néhányan lenn, de Te már ott fent sok régi ismerõsöddel találkozol.
Nyugodj békében Pista! Majd találkozunk.
Szeretettel, tisztelettel igazi kartárstól, tanártól búcsúzik a régi 603… A régi és új kollégáid, tanítványaid nevében:
Magyarné Inci