A hóvirágok, megjelenésükkel elõre jelzik a tavasz közeledtét. Bár a fehér kis harangok kibúvása után gyakran van még hideg, néha hó is, de ezek a kis virágok már szabadföldben nyílnak, örömünkre.

Ilyenkor picit hosszabbak a napok, a napsugarak bátrabban melegítik a levegõt, és az emberek szívét is. Biztosabban érezzük: lesz tavasz az idén is. Ennek egyértelmû jelei más területeken is mutatkoznak. Élvezve a napsütést, egyre több kisfiú és kislány sétál a hinták körül, megjelennek a szabadban játszani szeretõ nagyobbak is.
Nagy örömömre lassan, de kezdenek elõkerülni a kerékpárok. A kerékpározás nagyon egészséges mozgásforma, és kis városunk egyik kedvelt közlekedési módja. Az örömbe gyakran keveredik azonban üröm is.
Mi, biciklisek sem vagyunk angyalok, tudom. Néha még szabályokat is szegünk, nem vigyázva magunkra. Ez különösen a gyerekeknél jellemzõ, vigyázzunk rájuk!
De nem vagyunk annyira rosszak sem, hogy ne lehetnének jogos kívánságaink. Nem minden üzlet elõtt van használható, és elégséges kerékpártároló, ez alól nem kivételek a hivatalok, és a munkahelyek sem. Nehéz megfelelõ helyet találni a kerékpároknak, biztonságosan lezárni és abban a tudatban dolgozni vagy intézni hivatalos ügyeinket, hogy drótszamarunkat nem érheti baj. Gyakran látunk egymásra tett bicikliket, s ha az alsó tulajdonosa ér oda elsõnek, nem mindig vigyáz a többi kerékpárra pakolás közben, nem figyel az esetleges károkozásra.
Ennél nagyobb a mérgünk, ha nem találjuk a jármûvünket, mert arrébb tették, esetleg elvitték a lezárás ellenére. Ez lehet egy durva vicc, esetleg diákcsíny.
Kedves biciklis társaim! Ne csak a saját kerékpárunkra vigyázzunk, a másokéra is. Próbáljuk kivédeni mi az akaratlagos rongálásokat, gumi és szelep tönkretételeket. Legyünk mi is „EGYMÁSÉRT”, hiszen nagy gondot okozhat mindenkinek, ha nem tud tovább menni vasparipájával. A rend õrei meghallgatnak ugyan bennünket, akarnak is segíteni, de komolyabb dolgokkal kell foglalkozniuk  –  sajnos.
Hamarosan még jobb lesz az idõ, remélhetõleg kerékpározásra csábítva még több embert.
Bízzunk: nem csak hirdetik a  biciklizés egészségre gyakorolt jó hatását, engedi a sors érezni is.
Lesz elég biciklitartó, amiket használni lehet. Reménykedjünk, hogy az intézményeknek nemcsak az autó parkolóhelyek biztosítása lesz a fontos, hanem a kerékpárok megfelelõ tárolására is gondot fordítanak. Külföldi tapasztalataim szerint: nem lehetetlen ez, csak akarni kell, odafigyelni a sokunkat érintõ problémára. Jó szándékkal minden lehetséges, bízom, hogy ez a probléma is megoldódik, sok biciklis örömére! S ha valóra válik, sokunk nevében ígérem, vigyázunk mi is a tárolókra, rendeltetés szerûen használjuk azokat, megbecsüljük, nekünk csinálták, a miénk is.            
füredi zsuzsa

Ez a bejegyzés 2008 03 03 11:27-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.