Többen jelezték felénk, hogy a laborleletek nagyon halványak, még szemüveggel is alig olvashatóak. Gondoltam, nem árt évente legalább egy alkalommal az alapos kivizsgálás. Háziorvosomtól kérve a beutalót, fogtam magam, és elmentem a dr. Bugyi István Kórház Laboratóriumába, amely a sürgõsségi épületében van.

A reggeli órákban kígyózó sor fogadott, mivel csak 10 óráig veszik le a vért. Másnap délután 13.45 után, kicsit korábban érkeztem, hiszen 14-15 óra között kell átvenni a kész leleteket. Szeretem a pontosságot. Tébláboltam, majd az órámra pillantottam: még nincs 14 óra. Gondoltam, korábban túl leszek rajta, és nagyon kíváncsi is voltam az eredményre. Az ablakhoz mentem, az egyeztetés után kikeresték a hosszú papírcsíkot. Aláírtam, majd az egyik részét kedvesen a kezembe adták. Eltettem: “majd otthon megnézem”. Igen ám, megnéztem volna, de egyszerûen mintha csak egy fehér papír lenne a kezemben. Igazuk volt a panaszosoknak. Ha már egyszer a vizitdíjat is fizetni kell, legalább a festékpatront többször kicserélnék a dolgozók. Rá illene nézni a nyomtatóra, hogy olvasható e, amit nyomtat!
Tudjuk, sok munkájuk van, de a munkakörükbe az is – gondolom – bele tartozik, hogy milyen minõségû leletet továbbítanak a háziorvoshoz, szakorvoshoz.  Ha több példányra volna szükség, a fénymásoló se tudná olvashatóvá tenni. Sebaj! Legközelebb, ha megyek, festékpatront is viszek, csak mondják meg, milyen fajtát. Legalább az én leletem biztosan jól látható lesz,  csak elõtte ne felejtsék el kicserélni a régit az újra.       Dömsödi Mihály

Ez a bejegyzés 2008 03 03 10:33-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.