Kósa Péter – Istenem
Istenem! Kérlek, hogy szeress,
amíg szeretsz, lehetsz a másé…
Ne nézz le, engem meg ne vess,
add, hogy írjak jót s szellemest,
s az életem alakítsd mássá!
Csiszold fénnyé a sorsomat,
tedd izzóvá gyermeki lelkem…
legyél a fütty és a vonat,
mely ha nem robog, hát tolat,
s nem viszi el galambomat
ködös, idegen messzi tájra…
Légy nekem a költõi rend,
melyben szabálytalan szabály van,
mely öl, butít, tompít, teremt…
amelynek vége – puszta csend,
s kezdete – kiáltó némaság.
Legyél életemben só,
légy buborék a szódavízben,
legyél irreális való
teljessége, légy biztató –
tavaszban, nyárban, õszben, télben…
Mikor mindenünk kopik,
és szemünk csodálkozva mered,
mikor csenddé sûrülnek dolgok…
aktuálisan rád vigyorgok,
s aktuálisan tévedek.
Istenem, kérlek, hogy szeress,
amíg szeretsz, lehetsz a másé…
Ne nézz le engem, meg ne vess,
add, hogy írjak jót, szellemest,
s az életem alakítsd mássá!