Megkülönböztetve városunkban
Móricz Zsigmond útmutatása: “Az írás ugyanis azért lõn, hogy az örökkévalóság számára tartsa meg a ma életét!”
Figyelmeztetõ adatok, tények: a Zsinagóga mögötti városrészbõl kitelepített emberek helyére zsidó családokat hurcoltak, gyermek, közép-, idõskorú embereket, 600 fõt. 131 gettóõr vigyázott rájuk, és zárta el a külsõ kapcsolattól õket. A mártírok emlékoszlopán a közismert emberek neve fölött: “Ne ölj!” – örök figyelmeztetõ.
A mártírok közül többen hitelt adtak az ínséges években. Wellisch Imre kerékpárokat, varrógépeket javított a Kossuth utca 6. számú házban lévõ mûhelyében. A mellette lévõ helyiségben volt vitéz Má-téffy Dezsõ, az elsõ világháború rokkantjának dohányelosztó üzlete. A zsidók alkalmazásának tilalma után Schwarcz Sándor szatócs boltost foglalkoztatta. Az arisztokrácia, az ország vezetése ha ellenáll a megkülönböztetõ intézkedéseknek, mérséklõdik az embertelenség. Napjainkban az emlékmû talapzatán rokonok, tisztelõk virágokkal, kavicsokkal emlékeznek.
Koltai Gábor és felesége Glancz Margit a krematórium barakjaiból hazatérhettek. Gábor a hozzá fordulók fogait igyekezett rendben tartani, Margitka bankban szorgoskodott, közismertek voltak. A mártírok emlékmûve mögötti sírjukban nyugszanak.
Monológ: 1944. október 8-án az orosz, román csapatok “bejövetele” után Szergiusz Miklós mûszerész orosz nyelvû tolmácsként ismertette meg a várost a Kossuth u. 30. számú házban dolgozó Panov ezredes városparancsnokkal, aki igyekezett a túlkapásokat leküzdeni. Pl. Prof. Dr. Bugyi István otthonának kapujára orosz, román nyelvû szöveg került ezzel a céllal. A román parancsnokság a Farkas Mihály utca 2. számú házban volt. Erdélyi magyarok, román nyelven tudók, hasonlóan tevékenykedtek, ugyanis orosz, román, magyar rendõrök járõröztek. A Szentesen élõ külföldiek, pl. Beherán, orosz vonalon dolgozott a városi lakosság érdekében.
Kátai Ferenc