Egy szentesi fiatalember, Hegyaljai Zsolt annak a zenekarnak a szólógitárosa, amelyik a “Mosolygósak” nevet választotta. Zsoltiról azt kell tudni, hogy a zene megszállottja. Az együttes tagjaival együtt sokat dolgoznak azért, hogy a zenekar sikereket érjen el. Jellemző rá, hogy a zenélés mellett, verseket, novellákat írt, pályázatokon is részt vett. Ilyen volt a “Falvak Kultúrájáért” Nemzetközi Alkotó Közösség által 1999-ben kiírt pályázat.

Petõfi Sándor halálának 150. évfordulójára is volt egy pályázat “a költő utóélete a költőutódok verseiben” témakörben. Zsolti a “Szebb holnap” című versével vett részt ezen a pályázaton. A pályázatokat nemzetközi szakmai zsűri értékelte, akik versét ezüst díszoklevéllel ismerték el. A vers kötetben is megjelent. Ahogy ilyenkor lenni szokott sajtó, rádió foglalkozott az ifjú tehetséggel, aztán elfelejtették. Az írást ő is hanyagolni kezdte. A zene lett az élete nagy álma. Álmai megvalósítása érdekében nagyon sok áldozatot hozott, és hoz napjainkban is. Azért dolgozik már gyermekkora óta, hogy a legmodernebb hangszereket szerezze be magának.

– Mondd, Zsolti! Hány éves lehettél, amikor először gondoltál arra: zenész szeretnék lenni?

– Hetedik osztályos voltam, amikor elhatároztam, hogy én gitáros leszek. A gitárba szinte szerelmes voltam és arról álmodoztam, hogy én egyszer világhírű gitáros leszek. A szüleimtől tizenkettedik születésnapomra kaptam az első hangszert.

– A Zsoldos Ferenc szakközépiskolában is már komoly feladatokat kaptál az iskolai ünnepségek megszervezésekor. Mik voltak ezek?

– Az iskolán belül elsősorban Ombódi Csilla, a diákszínpad vezetője adott arra felkérést, hogy írjak verseket, novellákat. Én ezeket örömmel vállaltam. A verseket meg is zenésítettem. Olyan alkalmakkor, mint karácsony, szalagavató, elõ is adtam őket. Az iskola befejezése után úgy éreztem, hogy a zenélés áll hozzám a legközelebb. A Seress Formációval kezdtem el a fellépéseket, nekik nagyon sokat köszönhetek, mert velük szoktam meg a színpadot, amiért hálás vagyok. Nagyon jó barátok lettünk, és vagyunk azóta is. Figyelemmel kísérjük egymás munkáját, és örülünk egymás sikereinek. Azért váltam ki, mert én valami mást akartam, bár még azt sem tudtam, hogy mit.

– Mikor döntöttél arról, hogy saját zenekart hozol létre?

– Nagyon jól emlékszem a napra: 2003. újév reggelén kimentem a folyosóra. Akkor kelt fel a nap. Az égbolt olyan gyönyörű színekben pompázott, hogy teljesen elvarázsolt. Nagy boldogságot éreztem. Akkor jött az ötlet, hogy én egy zenei együttest alapítok. Hogyan, miként, akkor még nem tudtam, de februárban húsz fővel megalakult a Mosoly Csoport. A nagymamámnál jöttünk össze először, azután a szüleim lakásán. A többség diák volt, és akkor még nagyon lelkes. A legkitartóbb, legtehetségesebb fiatalokból, sok viszontagságot átélve alakult meg a zenekar. Ők vállalták velem együtt sokszor fáradtan is a rendszeres munkát. Összecsiszolódtunk. Nem volt ez zökkenőmentes, megkínlódtunk érte.

– A zenekar tagjait mutasd be!

– Én vagyok a szólógitáros, Szabó Máté gitáros és dobos, Kuczora Ferenc gitáros, és az énekesek: Kenyeres Erika, Hrjöncsár Zita és Pintér Dóra. Az együtteshez tartozik Gullai Gábor, akitől nagyon sok segítséget kapunk. Szállít bennünket, anyagilag áldoz ránk, segít a hangszereink beállításában és lelkesít bennünket.

Köztudott, hogy a zenekar működéséhez modern hangszerekre van szükség. Mindnyájan megdolgoztak az áráért. A legmodernebb gitárt, erősítőt vásárolták meg részletre, a lányok saját mikrofonokat vettek, szintén a keresetükbõl. Szabó Máté szintén munkával hozta össze a dobfelszerelés árát. A hangszernek mindenki csodájára jár.

– Úgy érzem, hogy olyan zenei eszköztárral rendelkezünk, hogy azzal bármelyik színpadon, zárt helyiségben vagy szabadtéren felléphetünk. Most már ez is összeköt bennünket. Több felkérést kaptunk már a város különböző rendezvényeire, jótékonysági koncerten is részt vettünk, sőt néhányszor külföldre is kaptunk meghívást.

– Kik segítettek nektek, hogy ezt a fejlődést elérjétek, és tovább tudjatok lépni?

Először is a “Mosolygósabb Régióért” Egyesület, amelynek tagjai vagyunk, s annak elnöke, Dömsödi Teréz. A Tiszti Klub igazgatója, Túri Andrea, Rákász Béla vállalkozó, s nem utolsó sorban a nagymamámnak is köszönöm, hogy mindig hitt bennünk és biztatott.

– Mik a további terveitek?

– Szeretnénk egy önálló estet létrehozni. Személyes kapcsolatba kerültünk a helyi kisebbségi önkormányzat zenész fiataljaival, szeretnénk velük is közös műsort. Kapcsolataink szélesítése mellett önálló lemez és fellépések, természetesen.

Kívánok nektek sok sikert, a közös zenéléshez sok örömet. Ezt az örömet adjátok át a közönségnek is. S személyesen neked, hogy váljék valóra a gyermekkori álmod.

Papp Irén

Örömzene a posta melletti téren ez év július 24-én az Euroatlanti Nyári Egyetem megnyitója estéjén. Balról jobbra a fiúk: Máté, Zsolti, Feri, a lányok: Erika, Zita és Dóri.

Ez a bejegyzés 2005 07 25 13:36-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.