Beköltöztek az első lakók – A számok bűvöletében
Nem régiben került sor a szentesi Református Idõsek Otthona ünnepélyes átadására, amely a helyi református egyházközségek és a városi önkormányzat összefogásával, többszöri próbálkozás után egy átfogó fejlesztés részeként, bõ három év alatt valósulhatott meg.
Az ünnepi alkalomból imádságot mondott és igét hirdetett dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Arra utalt, hogy a Református Egyháznak ez az épület a 114-ik intézménye, majd azzal folytatta mondandóját, mit jelentett ugyanez a szám a saját életében, még diák éveiben. Kitért arra a küzdelmes folyamatra, amely megelõzte ezt a napot, és dicsérte mindazoknak a kitartását, szorgalmát, akik a tervektõl a megvalósulásig juttatták ezt a beruházást. Majd a krisztusi életalkotmány jelentõségérõl beszélt, s arról, ahogyan az ember meghajol a teremtõ akarata elõtt. Szelídsége és alázata abban rejlik, hogy képessé válik saját, önös érdekein felülemelkedni, és áldozatot hozni mások boldogságáért. Hálát adott az Úrnak azért, hogy élettel tölti meg e hajlékot.
Ezután Kovách Péter lelkipásztor elevenítette fel azt a folyamatot, amely az épület egyházközségtõl el, majd visszakerülésének története. Az egykori lelkészlakban takarékpénztár, bérlakások és üzlet volt hosszú ideig, a Református Egyház 2001-ben tudta ismét visszaszerezni. Az idõsek otthona, mint pályázati elképzelés, elõször a Szentes Református Nagytemplomi Egyházközség pályázatában jelent meg. A sikertelen próbálkozást egy újabb PHARE kísérlet követte, ugyancsak hiába, pedig ekkor már partnerségben voltak a szentesi önkormányzattal.
A végleges megoldást a 2004. évi ROP pályázat hozta. A Szentesi Képviselõ-testület segítség képpen vállalta, hogy az elnyert öszszeg 10%-át átvállalja az önrészbõl. Ily módon több programelembõl álló pályázatot nyújtottak be közösen, amely a Református Nagytemplom és az idõsek otthona mellett a Kiss Bálint utca rekonstrukcióját, sétálóutcává tételét is tartalmazta. S amikor kiderült, hogy a teljes projekt 1 milliárd forintos támogatásban részesül, adódott az önkormányzati 100 milliós önrész vállalás aktualitása is. A Szentes városközpont rehabilitációja címû nyertes program második körének elfogadása után indulhatott a közbeszerzési eljárás, majd az idõsek otthona múlt év õszéig tartó munkálatai.
Az épületrõl elárulta még, hogy a fõfal meghagyásával a teljes födém, és a boltíves veranda is átalakítást nyert, több szintes, lifttel ellátott, modern létesítmény született. A kényelmesen elrendezett 1, 2, és 3 ágyas szobák ötven idõs ember nyugalmát szolgálhatják, hiszen a nõvérhívótól a saját konyháig minden szükséges felszerelést beépítettek. Eddig húszan költöztek be, ám a felvételek folyamatosak, – hallhattuk. A sok zölddel és szökõkúttal kialakított udvaron a jó idõ beállta után kellemes környezetben tölthetik napjaikat a bentlakók.
Köszöntötte továbbá a megjelenteket Czibere Károly, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Iroda irodavezetõje is. Õ a “14-es” számmal érvelt, mert az ötvenes évek rombolása után ennyi intézménye maradt a református egyháznak. Nagyon fontosnak ítélte, hogy egyházuk minél nagyobb részt vállaljon annak a korosztálynak a gondozásából, amely annyit fáradozott ezért a nemzedékért. Minden sikeres életpálya mögött van ugyanis egy idõs ember, – mondta. Utalt azonban arra, hogy az idõsgondozás jogszabályi háttere nagyon gyakran változik, így idén is a jelentõs módosulások következményeivel kell szembesülniük az ellátó szakembereknek. Egyre szigorodnak tehát azok a feltételek, amelyek az idõsek nyugodt ellátását intézményi szinten lehetõvé tehetik.
Egy nagy álom megvalósulásáról beszélt Szirbik Imre polgármester. Felidézte a Kovách házaspárral történt elsõ találkozásainak emlékét, amikor arról beszéltek, hogyan és miképp kellene megmenteni a patinás egyházi épületeket. Az egymásra találásnak és az építõ vitáknak az eredménye most már csak az utolsó simításokra, azaz a pályázati elszámolásokra vár. Majd Kölcsey-t idézve köszönte meg az építtetõk, tervezõk és kivitelezõk munkáját.
De szólt a jelenlévõkhöz dr. Imre Ernõ ny. esperes is, aki városunk díszpolgára. Az otthon megnyitása óta az elsõ lakók egyike. A 23. zsoltárt szó szerint idézve mondta el, mint jelent ezek között a falak között tölteni a mindennapokat, és köszönte meg, hogy erre a lehetõség neki, és nyugalmazott tanárnõ felesége számára is megadatott.
Az épület emeleti kápolnájában rendezett ünnepség után a vendégek körbejárhatták az új komplexumot. Mindenki megelégedéssel nyugtázhatta a látottakat. Ám “út közben” kiderült, hogy nem csak az anyagiak nehezítik pl. ebbe az otthonba a bejutást, hiszen 100 ezer és 130 ezer forint közötti havi térítési díjat kell fizetni a bentlakónak, hanem a szociális törvény ide vonatkozó egyéb passzusai is gátat szabhatnak.
Öröm volt látni, hogy van, aki rongyszõnyeget szõ az otthonban, s a falon kiállítva nézhettük meg a munkáit. Mások gipsz ajándéktárgyakat készítettek a megnyitóra, vagy üveg mécses tartót festettek, és ajándékoztak a kíváncsiskodóknak. A napi elfoglaltsághoz konditerem is áll az idõsek rendelkezésére, de naponta ki is járhatnak, ha az állapotuk ezt lehetõvé teszi.
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz
