“Ígérem, jó leszek”
A „Mosolygósabb Régióért” Kulturális Közhasznú Egyesület június 25-én, szombaton délután irodalmi találkozót hívott össze a Petőfi cukrászdába. Már a megjelenés pillanata elvarázsolt bennünket, mivel a helyiségben Lehota András fiatal festőművész gyönyörű tájképei voltak kiállítva. Nem ismerem személyesen ezt a szentesi fiatalembert, de elképzeltem magam előtt, milyen lehet az, aki ilyen szépnek látja a természetet, a növényzetet, és a szépre érzékeny embernek mennyi örömet tud szerezni. S az érzelem gondolatain szárnyalva az is eszembe jutott, hogy aki rá tud csodálkozni egy erdő borította domboldalra, egy csörgedező patakra, egy nyíló virágra, mennyi örömben van része, és fogékony a boldogságra.
Így kezdődött el a mi irodalomról szóló beszélgetésünk. Nem voltunk sokan, egymásnak idegenek voltunk, én csak Dömsödi Terikét ismertem. Nézegettük egymást, én úgy gondoltam magamról, hogy „nagyokat” fogok hallgatni. Amint kiderült, társaim is így gondolták. Ám nem így történt.
A téma, amiért összejöttünk: Hegedűs László (Szentes, 1870. – Budapest 1911.) sajnos fiatalon eltávozott festőművész allegorikus jelenetet ábrázoló festményén, és Ady Endre költészetén keresztül beszélgessünk az allegóriáról, mint művészeti kifejezésmódról és koráról. Terike volt a téma vezetője, aki hagyott bennünket gondolkodni és beszélni a képről, majd idézte a képhez szorosan illeszkedő Ady verssorokat. Tehát kicsit sem hallgattunk, s egymáshoz is közelebb kerültünk.
Így kiderült a jelen lévő fiatalemberről, Török Károlyról, hogy rendszeresen ír verseket. Felesége, Tünde, igazi társa, segítője. A költő a rá jellemző szerénységgel nem sokat beszélt, de figyelt. Látszott rajta, hogy nagyon is jelen van. A feleség elővette a féltett kincset, azt a füzetet, amelyben a férj versei vannak. Megkérdezte, felolvashat-e belőle egyet.
– Természetesen, hangzott a felelet. – Felnőtteknek, vagy gyerekeknek szólót szeretnétek hallani?
Én gyermekeknek szóló verset kértem. Tündi olyan előadásmóddal adta elő, hogy az én lelki szemeim előtt megjelent egy harmonikus család, apa, anya, és egy öt éves kisfiú, aki álmos, lefekvéshez készül és így szól:
– Anya, mesélj! – Mit meséljek, kisfiam? – kérdezi az anyuka.
– Tudod, azt, ahol a gida fiú farigcsál, fadobozkát eszkábál. Fúr, farag a konyhában. Nyakig ül a forgácsban.
Anyu mesél, a gyermek elalszik, és békésen álmodik a kisgidáról. Nem riad fel álmából a ma divatos meseszörnyetegektől.
Tündi több verset is elolvasott, én közben arra gondoltam: de kár lenne, ha ez az érték a fiókban maradna. Kölcsönkértem a verseket tartalmazó füzetet, és hazavittem. Végigolvastam. Volt olyan vers, amit többször is. Pl. „Ígérem, jó leszek…” Ezen nagyon jót mulattam. „Anyai szeretet”: amelytől sötétség borította el a lelkemet, mert olyan drámát fogalmaz meg, ami a mai kegyetlen világunkban különböző formában szinte naponta megtörténik. Eszembe jutottak az éhező gyermekek, nem egy az iskolában az éhségtől kifordul a padból.
No, de térjünk vissza az irodalmi beszélgetésre. Megfogadtuk, hogy rendszeresen találkozunk. S ha ezután is befogadást nyerünk, a Petőfi cukrászda lesz a mi irodalmi kávéházunk. Bízunk benne, hogy egyre többen leszünk. Nagyszerű dolog: idegenként érkeztünk, jó barátokként távoztunk.
Várjuk közénk azokat, akik amatőrként irogatnak, s azokat is, akik szívesen meghallgatnák mások verseit. A „Mosolygósabb Régióért” Egyesület segít abban, hogy a nagyközönség is megismerje féltve őrzött gondolataikat. Dömsödi Terike a 06-20/9837-226-os telefonon várja jelentkezésüket. A következő foglalkozás címe: Rímekbe szedve így írunk mi…, avagy amit a rímekről tudni érdemes.
Hegyaljai Valdemárné