Út Milánóba
Lakatos Béla szentesi zongoraművész szeptember közepén az olaszországi Milánóba utazik a nemzetközi Ettore Pozzili zongoraversenyre. Jelenleg szabadságát tölti, horgászik, mivel ez a kedvenc hobbija. Legutóbb sikerült egy szép nagy méretes halat fognia a Kurcából. Most barátnőjével tölt el egy hetet hazánk egyik szép vidékén, hogy újra zongorájához üljön és készüljön a nagy megméretésre.
– Összesen hány művel vesz részt a versenyen? – kérdeztem a mosolygós művész urat.
– Tizennégy művet viszek a versenyre. Ezek között szerepelnek Liszt, Chopin, Beethoven művek és Schumann a-moll zongoraversenye.
– A verseny után mik a tervei?
– Több versenyen szeretnék részt venni és koncertezni.
– A nemzetközi versenyen mire számít?
– Az embert mindig érik meglepetések, és mindenkinél van jobb. Természetesen nyerni szeretnék. Ha nem sikerül, akkor is nyertem. Tizennégy mű kézben van, és jegyeznek, mint zongoraművészt.
– Ki a felkészítő tanára?
– Felkészítő tanárom Péteriné Dunda Mária, akinek sokat köszönhetek. Ő készített fel a Zeneművészeti Főiskolára, és a Szekszárdi Zenetanárok Országos Zongoraversenyére, ahol első helyezést értem el.
– A versenyműsoron kívül tanul-e most műveket?
– Természetesen újabb műveket is tanulok, amíg a koncertképes darabok érnek (egy-három nap) addig lehet újabb műveket, darabrészleteket tanulni.
– Tulajdonképpen ez rendszeres munkát jelent az ön számára?
– Igen, rendszeres munkát igényel, persze a hétvégék, a vasárnap kivételt jelent.
– Mint zongoraművész mi a véleménye művész társairól?
– Azt a művészt tisztelem, aki nem a művészetben önmagát szereti, hanem a művészetet önmagában.
Lakatos Bélának sok sikert kívánunk Milánóban!