Köszönni, magyarul
Jó reggelt, napot, estét jó kívánsággal, kezét csókolom, adj’ isten, dicsértessék a Jézus krisztus szavakkal köszöntöttük egymást a múlt században. Majd jobb- és baloldali pártok “lelkesítõ” célirányos kitartás, barátság, szabadság üdvözlései terjedtek el. Napjainkban a hello, a szia a jellemzõek.
Szüleim, tanítóim hajdan köszönésre is neveltek. Ma is így teszem ismerõsökkel való találkozásomkor, üzletbe belépéskor is. Itt néhol fogadják, ill. furán néznek rám! Nem ellenzem. A köszönés – elfelejtése – elmaradása jelenség. Nem lesz talán általános.
Ruházati boltban az ajtó mellett fiatal kínai nõ a pénztáros. Jó napot kívánok! – köszöntem. Õ érthetõen ismételte. A ruházati áru 1090 forint volt, 1100-at adtam. A pénztárosnõ 20 forintot adott vissza. – Ez 10 Ft-tal több, – mondtam. Rendben van, – válaszolta. Viszontlátásra! – köszöntünk el egymástól. Kedves, érthetõ, példaértékû kiejtésére emlékezni fogok. Soraimat nem reklámnak szántam.
K. F.
2008 02 03 13:42-kor
A világ változik, szerintem mindegy hogy hogy üdvözöljük egymást. A lényeg az, hogy a tisztelet és megbecsülés egymás iránt meglegyen. Ebben látok nagy hiányokat. A példa egyébként kedves és aranyos. Szerencsére egyre több ilyen eladó van az üzletekben.