A “Sikolti-pusztán” dolgozó szorgos embereket a harmincas évek eleje óta tisztelem. Az erdõt is ekkor láttam elõször, gyerekkorom felejthetetlen szép emléke. Az erdõ fölé magasodó Rákóczi fák is a hetvenes évek elején.

A fákhoz Bubori Imrénének leánykori élményei  fûzõdnek, árnyékában játszottak. Farkas Pál, Rozgonyi Ferenc ismerték, szerették az erdõt. A velük való beszélgetést lapunkban közöltük 2000. február 21-én, és október 4-én.
Derekegyház – Ördöngõs között a sima terepbõl kiemelkedõ építõanyag égetõ kemence kéményére, a telep épületeire sokan felfigyeltek. Az ott készült téglákat, cserepeket a környéken, de Szentesen is beépítették pl. a Bocskai u. 25, Kígyó utca sarki urasági tornácos házba és szolgálati épületbe. Lebontották. A falakból GK = gróf Károlyi téglák kerültek napfényre.
A telekre Bottyán derekegyházi kõmûves mester munkatársaival lakóházat épített. Hajdani kézitéglából rakott oszlopok, bolthajtások (ívek) díszítik a homlokzat vakolt felületét.
A derekegyházi 100 éves Étterem kandallóját Károlyi téglákkal szakszerûen, szépen keretezték. Károlyi és szentesi kézivere-tû téglákkal fedték az udvar felületét, amit a fák lombja díszít. A hagyomány ábrázolás, õrzés itt példaértékû. Károlyi tégla Lo-vassy Klára igazgató közremûködésével a Magyar Építõipari Múzeum (Veszprém) megõrzésébe került.
A Károlyiak építõanyag készítõ telepe Weiss Manfréd – csepeli gyáros – tulajdona lett. Majd államosították… Mûködését megszüntették. A kéményt lebontották. Az anyagszállítás céljából épült kisvasutat felszedték. A míves monogramos téglák és az emlékek maradtak…
Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2008 02 02 10:58-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.