Szőke András és Badár Sándor oly sok mindenben közös, egymást jól kiegészítő személyiség, hogy mondhatjuk rájuk: elválaszthatatlanok, akár az ikrek. Városunkból, Szentesről indultak, gyerekkoruk óta ismerik egymást, s valahogy mindig egymásba ér az útjuk.

Szívesen és örömmel térnek vissza, hogy alkotói munkásságukról időről-időre számot adjanak. Egy-egy új filmjük kapcsán, vagy épp a Dumaszínház művészeiként újra és újra hallunk róluk. (Közvetlen  előzményeink: www.varosivisszhang.hu/2007/11/03/elismeresek-oktober-23-an-kozos-pont-a-sokfelesegben/
www.varosivisszhang.hu/2007/08/12/falunapi-fesztival-szegvaron-lakodalomtol-kenyerszegesig/
www.varosivisszhang.hu/2007/03/01/badar-ke/

Szentes Város Képviselő-testülete mellett működik egy bizottság, amelynek az a feladata, hogy minden évben odaítélje a városi kitüntetéseket, amelyekre természetesen a város lakossága tehet javaslatokat. Így történt 2007-ben is, amikor nyár elején fogadta a városháza jegyzői irodája az érdemesítettek névsorát, s hozzá a rövid indoklást. Az elismerések átadására október 23-án került sor, s mivel a 2006-os év választási év volt, akkor a jutalmazás elmaradt, így összevontan, többen kerülhettek a kiválasztottak közé 2007-ben.

Szőke András színész, rendező és Badár Sándor színész, humorista elfoglaltságuk miatt nem lehettek jelen az október 23-i ünnepségen, ezért ők tegnap, január 30-án délután vették át Szentesen, a városháza tanácskozótermében a kitüntetésüket Szirbik Imre polgármestertől. Szirbik "talpig nehéz hűségről" beszélt, felidézve röviden a két életutat. Azért, mert pályájuk buktatókkal indult, ám az utóbbi években annál határozottabb lendületet vett. Filmjeikkel és személyiségükkel képviselték és öregbítették városunk jó hírnevét szerte a világban.

A "Városért" Emlékérem átvétele után Badár Sándor azt mondta: örül az ismerős arcoknak. Szerinte nem csak az a kitüntetés, amit az ember meg tud fogni, és el tud helyezni otthona egy kiemelt zugában. Sokkal inkább az, amit az emberektől viszonzásként kap "szentesiességében". A legfőbb értéknek a humort tartja, mert az közelebb hozza egymáshoz az embereket.

Szőke András őszintén beismerte magáról, hogy mindig rosszul tanult. A Pólya utcai szobafestő gyermekét már akkor is a filmszakkör vonzotta inkább. Berényi Mihály és Bácskai Miska bácsi a gimnáziumban még jobban elmélyítette ezt a vonalmat.
Arról is szólt, hogy mit jelent az ugyancsak szentesi színész, Gáspár Tiborral találkoznia, aki szívesen használja szentesies tájszólását, hallgatni Taliándörögdön a szentesi tekerőmuzsikát, s épp a napokban látogatta meg Balla Demeter szentesi születésű fotóművészt sajnálatos betegségében.

Azt is megtudtuk: Szőke és Badár 38 éve ismerik egymást, s együtt igyekeznek vissza a fővárosba a 39. Magyar Filmszemlére, amelyen a Bakkermann c. újabb Szőke-rendezést mutatják be. A filmszemlén ez a mostani 1990 óta a 14-ik Szőke-alkotás, melynek témája a magyar kenyér szakrális jelentésének életben tartása. Az egész estés játékfilm a kisember tehetetlenségén és kiszolgáltatottságán keresztül mutatja be azt a küzdelmet, amely a talpraállás, a túlélés – humorral átszőtt – pozitív példája. A filmben a szentesi Gáspár Tibor és Badár Sándor is szerepet kapott. A zenét a Bon-Bon szerezte és adja elő.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2008 01 31 11:34-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.