Lehet-e másképpen szeretni?
Átlagos több gyermekes család békésen éli mindennapjait. Néhány hónapja a postás hozott egy hivatalos levelet a feleség nevére (férje vette át). Ettõl kezdve minden megváltozott. A levél tartalmát elõször a férj tévesnek hitte. A közös beszélgetéskor kiderült, ez a történet sok-sok évvel ezelõtt kezdõdött. A feleség szorosabb kapcsolatba került egy férfival. Megoldásnak egy közös kert vásárlását találták, ahol tudtak nyugodtan találkozni.
Eleinte ártalmatlan munka megbeszélésnek indult. A feleség elgondolkodott és ránézett a gyûrûjére. Eszébe jutott a sok-sok év, amit együtt töltöttek a férjével. A 30. házassági évfordulót vacsora mellett ünnepelték. A férj megcsókolta és ujjára húzta az ajándék gyûrût. „Ugyanúgy szeretlek, mint az elsõ pillanatban, sõt még jobban – mondta.”
Akkor nem tûnt fel, hogy valami hiányzik. Talán a pillantás, szoros ölelés, a csók. A jelenben csak egy „Helló” van, egy gyors puszi. Hogy telt a napod? Mi van a gyerekekkel?
Kimaradozni nem szokott a feleség, de mégis valahogy lehet szabadideje. A férj eltûnõdik: „A feleségemnek szeretõje van?” Figyelte magát, mit érez. Rémületet, hidegséget, dühöt, gyûlöletet? Ezután jött a kétségbeesés: Menjek utána, kérdezõsködjek, menjek a munkahelyére elébe?
Nem tudja, mennyire komoly az ügy. Lehet, hogy romantikázni akarnak, beszélgetni vagy szexelni. Tán okosabb lenne kivárni, míg bevallja: igen szerelmes lettem másba. Arra gondolnak, õk egy romantikus pár, minden következmény nélkül. Vajon, ha minket együtt látnak, (30 év után) mit gondolnak az emberek? Szépek vagyunk, ápoltak, összeillünk? Mit jelent ez a szó? Mitõl illik össze két ember? Pénztõl, vagyontól, kortól, magasságtól? NEM, a kölcsönös szeretettõl, bizalomtól, ha szeretik egymást, ettõl boldogok.
Itt a nagy kérdés, jól szeretem-e a páromat? Tudom-e annyira szeretni, mint a másikat. Régebben másképpen szerettem. Örültem, ha hallottam a hangját, rendbe tettem a ruháit, vasalgattam. Belesimogattam a szerelmet, és álmokat, amit szövögettem magamban. Most kevés az idõ, szinte elhomályosodott minden, a beszélgetések is elmaradtak. Régen éjjel átkaroltuk egymást, úgy aludtunk el. Most nagyobb ágy van, kényelmesen lehet rajta aludni.
A feleség belépett a lakásba, körülnézett: ez az otthonuk a gyerekekkel. Rend és tisztaság, jólét, értékes berendezések. Együtt értünk el mindent, lett jó munkahely, bõség, külön autó. Mi lett a vége? A feleség belefáradt a nagy hajtásba, elvágyott egy nyugodtabb életbe. Napjainkban sok ilyen és hasonló esetrõl lehet hallani. Sok mindent másképpen kellett volna csinálni. Az idõt visszafordítani azonban nem lehet.
Ma szabad a szerelem és a párválasztás. (Régen párt választottak a szülõk.) Sokan azonban a szabad választás ellenére is lelki sérülést okoznak, nem figyelünk egymásra. Hol van az a pont, amikor kibillenünk a szerelem központjából. Ezt a történetet bárki átélheti, vagy már át is élte. Vigyázzunk a lelkünk és testünk épségére, mert így lehetünk csak boldogok! Szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és sikeres újévet kívánok minden kedves olvasónak.
Csordás Istvánné
eü. szaktanácsadó