Gondolatok a Magyar kultúra napján – A Himnusz költője
Mivel lapunk a Magyar Kultúra Napján jelenik meg, illendõ megemlékeznünk errõl a különleges napról. Mit is ünneplünk január 22-én? Mire emlékezünk?
1823. január 22-én írta Kölcsey Ferenc a Himnusz címû költeményét. Kölcsey az erdélyi Szõdemeteren született 1790-ben. Már gyermekkora az egész életét meghatározóan alakult, hiszen himlõvel feküdt otthon, amikor a kályhából kipattanó parázs elvette egyik szeme látását. A költõ nehezen induló gyermekkorát tovább nehezítette, hogy nagyon hamar elragadta szüleit a halál. A borongó, magányos gyermek nagyon korán vált ugyancsak magányos, zárkózott felnõtté.
Ifjan magával ragadta a reformkor lendülete, és áthatotta egész költészetét. Csodaszép hazafias versei születtek. Költészetét nagyban meghatározza a Kazinczyval kötendõ életre szóló barátsága.
A Himnusz, mûfaját tekintve óda, elõször nyomtatásban 1828-ban jelenik meg az Auróra nevû folyóiratban. Erkel Ferenc nemsokára megzenésíti, és elindul a legszebb magyar verset megilletõ pályafutásán, mint hazafias tartalmú lírai alkotás. Ma már a diákok egészen fiatalon megtanulják a Himnuszt. Elemzik és értelmezik, ki így, ki úgy. Van, aki nagyon pesszimista alkotásnak, míg más emelkedett hangvételûnek minõsíti. Elvitathatatlan, hogy oly korban született, amikor – csakúgy mint most – elkelt a magyar emberre az áldás. A történelmi kor nyomasztó valóságával szemben azonban a költõ a misztikus messzeségben, Istentõl vár megoldást, egyben esélyt ad a reménynek.
A Himnusz üzenete ma is az, legyünk büszkék magyarságunkra, tehetségünkre és vállaljuk fel önmagunkat minden helyzetben. Kölcsey számára nagyon rövid idõ adatott, mindösszesen 48 esztendõ arra, hogy lírájával maradandót alkosson. Augusztusban lesz 170 esztendeje, hogy elhunyt az erdélyi Szatmárcsekén. Korának rendkívüli mûveltséggel bíró polgára volt, nyelveket beszélõ és értõ polihisztor. A mának is szóló, európai gondolkodó
(Összeállította: dite)