A gazdasági recesszió a helyi lovasgazdákat is sújtja
Nagy sikerû nemzetközi fogathajtó verseny volt a közelmúltban Fábiánsebestyénben. Az egyéni összetett versenyt a hétszeres világbajnok kettes fogathajtó Lázár Vilmos, a csapatversenyt pedig Magyarország nyerte.
Más szinten és célkitûzésekkel Szentesen is többen foglalkoznak lovakkal, fogatokkal. Lehetne mondani, hogy hobbiból, de miután nem olcsó szenvedély, az sem közömbös, lehet-e vele bevételhez is jutni.
A Szentesi Fogathajtó Egyesület pálmás tagjával, Horváth Zolival, az egyesület gazdasági felelõsével, fogat tulajdonossal beszélgetünk az ez évi helyzetrõl.
Zoli! Van-e jelentõs változás az egyesület életében, a 2012-es programokban?
– Van, és sajnos nem örömteli. A néhány évvel ezelõtti megalakulásunkkor harminc alapító tagot számláló egyesületünkben manapság csak 10 – 12-en vagyunk aktívak.
– Mi ennek az oka?
– Egyértelmûen a nehézzé vált gazdasági helyzet. Többen eladták a lovakat, fogatukat, a lóra való szerszámokat, mert nem tudták fenntartani ezt a költséges tevékenységet. Aki hobbiból csinálta az se, aki kiegészítõ jövedelem reményében tette, az se bírta már.
– Úgy tudom, hogy nagyon népszerûek voltatok például az iskolai ballagások idején. Tele volt a város éneklõ diákokkal teli lovas fogatokkal. De ugyanígy különbözõ városi rendezvények alakalmával is. Ezek csak megvannak ma is!
– Meg, de sajnos sokkal visszafogottabban. Évekkel ezelõtt nem volt annyi fogat a városban, hogy elég legyen. Már jóval elõre le voltunk kötve, egymás után több estére is. Az idén annak ellenére, hogy többen abbahagyták, tehát kevesebb a fogat, nem is jutott mindegyiknek ballagási kocsikáztatás. Konkrétan az általános iskolai ballagások idején korábban 15 fogat is kellett, az idén mindössze 3 elég volt.
– És mi a helyzet a középiskolásokkal?
– Valami oknál fogva az jobb volt, illetve közel olyan jó, mint régebben.
VÁROSUNKÉRT! NEM PÁRTOKÉRT!
VELÜNK! FÜGGETLENEKKEL!
PÁLMÁSOK SZÖVETSÉGE
A turistákat is szoktátok kocsikáztatni, illetve a strandi kiemelt rendezvényeknél is ott voltatok máskor. Mi volt az idén?
– Turista kocsikáztatás talán egy alkalommal volt. Nincs megfelelõen propagálva a szentesi szálláshelyeken a kocsikázási lehetõség. Ez közös hibánk a tulajdonosokkal. De azt is tudom, hogy sokallják a séta árát, pedig szinte önköltségen ajánljuk. Ám ha nincs pénze az embereknek…
A strandi rendezvényekre is az elõzõ években gyakrabban mentünk, mint az idén. Az az igazság, hogy itt az idõjárás nagy úr. Ha jó az idõ, mint az idén, akkor a vendég inkább a hûs vizet választja, mint a tûzõ napsütést a kocsin. Ha meg rossz idõ van, inkább fedett programot választanak.
– Többen vállalnak lovagoltatást. Tudomásom szerint Te is. Van rá igény?
– Van, de itt is nagy a visszaesés. Kicsit jobb a gyógy-lovaglás, ami viszont speciális ismeretet is igényel, és természetesen szoros szakmai együttmûködést a szakorvossal. A normál lovagoltatást csinálom én is, és amint mondtam, ebbõl is kevesebb van, mint korábban.
– A korábbi években szerveztetek több helyi fogathajtó versenyt. A Pálmások Szövetsége is volt támogatója ezeknek. Az idén eddig még nem kértetek fel bennünket. Hány versenyt terveztek?
– Általában három versenyt tartottunk, egyet májusban, egyet augusztus 20-án, egyet pedig õsszel. Az idén eddig egy versenyünk volt, a júliusi dr. Polner Tibor Emlékverseny. Három biztosan nem lesz, valószínûleg maximum kettõ. Rendkívül költségessé váltak ezek a versenyek, félmillió forintból is nehezen hozhatók ki, és csökkent az érdeklõdés is. A verseny engedélyeztetése, a pályabírók díja, a biztonságot szolgáló intézkedések, a versenyzõk és kísérõik ellátása, mind – mind drágábbá vált. A nevezési díjakat nem emelhetjük az egekbe és a szponzoráció is nehézkesebb. Belépõ díjak szedésére pedig eddig nem gondoltunk, és nem is lenne könynyen megvalósítható azokon a helyeken, ahol a versenyeket rendezzük. Lenne még egy lehetõség, az ún. „szabad edzés”, de ezt sem lehet csak úgy spontán, „fû alatt” csinálni, de nem is akarunk görbe úton járni.
– Gondolom ez a szélsõségesen száraz és forró idõjárás a lovak tartását, takarmányozását is megnehezíti.
– Sajnos igen. Az istállókban is forróság van, szenvednek a pacik. A szálas takarmány és az abrak elõteremtése is nehezebb, drágább. A lovak takarmányozásában, mindennapi ellátásában az aszályos idõszak már érzékelhetõ, és ez késõbb, jövõre is nehézséget fog okozni.
– Nem túl pozitív képet festettél a lovasok helyzetérõl. Hogyan tovább?
– Reméljük jönnek jobb idõk. Ezúton is köszönöm a szponzoroknak, segítõknek, az egyesületi tagoknak a munkáját és anyagi hozzájárulását, támogatását. A jövõt illetõen pedig, egyrészt a remény hal meg utoljára, másrészt vannak elkötelezett hívei az ügynek. Igyekszünk megtartani a lángot, összefogni és túlélni a krízist.
– Úgy legyen! És elismerésem a lovas közösségnek! Tartsatok ki! Add át Nekik nagyrabecsülésünket.
H. I.