Mosoly és könnyek – Strok a családban V.
Akár milyen korszerû mûszerekkel felszerelt, nagy tudású, lelkiismeretes munkatársakkal mûködtetett rehabilitációs intézménybe kerül is szerettünk, soha nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a felépülés nagyon hosszadalmas folyamat. Ezt egyaránt tudomásul kell vetetni az érintettel, és megértetni -elfogadtatni – a gondoskodóval is.
Ha a gyógyulás bentlakásos, intézményes keretek között történik, a gondoskodó pozitív hozzáállása elengedhetetlen. A gyógyító stábbal együttmûködve kell biztatni, megerősíteni a beteget a legapróbb fizikális, szellemi és érzelmi elõrehaladásért …
Bármilyen konkrét esemény történik, pl: a bénult láb először mozdul meg, egy szó érthetően artikulálódik, ünnepeljük szerettünket. Ne fukarkodjunk a dícséretekkel, mondjuk ki, hogy mennyire büszkék vagyunk Rá, mennyire értékeljük az erőfeszítését, amit gyógyulása érdekében tesz. Készítsünk fényképet, vagy videófelvételt a nevezetes alkalomról. Vegyünk pl: egy nagy naptárt, amibe feljegyezzük a jelentõs eseményt. Tegyük ezt jól látható helyre, inspirációt adva ezzel is a következõ, hasonló kis-nagy dolgok megtételére.
Próbáljuk meg strok súlytotta szerettünkhöz olyan közel vinni a valós világot, amilyen közel csak lehet, éreztetve ezzel is, hogy megcsökkent képességei ellenére sincs kizárva a mindennapi életbõl. Tegyünk közös sétát – amennyiben ezt az állapota lehetővé teszi, szükség esetén tolókocsi, járókeret vagy bot segítségével – a rehabilitációs intézet parkjában, (feltéve ha van?) vagy egy közeli, jól, könnyen és biztonságosan megközelíthetõ úton. Vigyük be szerettünk szobájába (ha ezt a szabályzat megengedi… legtöbb rehabilitációs intézményben ez természetes…) néhány kedvenc, kisebb személyes tárgyát, családi fényképeket és feltétlenül egy olyan fotót, ami a strok elõtt készült az érintettről. Zárjuk ki a rehabilitálódás helyéről a strok jelenlétének örökös tényét. Legyen a szoba egy kellemes hely, a pihenés, alvás, feltöltõdés szintere, ne pedig az a hely, ahol a stok érintett elbújhat, vagy megszökhet az élet elõl. Televízió nézése, újságok olvasása, muzsika hallgatás, beszélgetések hétköznapi dolgokról, családról, barátokról, ismerősökrõl mind azt kell, hogy sugallják: a külvilág nem szünt meg létezni, és visszavárja a strok túlélõt.
Húsz évvel ezelõtt – az USA-ban – a strok érintettek hosszú hónapokat töltöttek a rehabilitációs intézetben. Végleges eltávozási lehetőséget csak akkor kaptak, ha képessé váltak az otthonukba való teljes önellátásra. Ez már nem így van…
A bentlakásos rehabilitációs intézetekből néhány hónap után haza engedik a strok beteget. Alap kritérium csupán az, hogy van-e olyan fizikális állapotban, hogy képes tolókocsi segítségével élni. Valójában ki dönti el, mikor válik erre alkalmassá a beteg? Nem igazán a doktor. Nem is igazán az érintett vagy a gondoskodó, hanem a biztosító társaság, aki finanszírozza az ápolási költségeket, és tünjék bár nagyon materialistának, de ha nem fér már bele a statisztikai keretbe a strok túlélõ… Irány az otthon… Az édes otthon.
Az otthonába – így – visszaérkezett azonban még közel sem gyógyult, éppen ezért nem nélkülözhet sok kezelést, terápiát sem. Az igénybe vehető két típus közül eldönteni azonban, hogy mi a leghatékonyabb, nem csak az érintett valós állapotának, hanem – sajnos ismét mint a gyógyulási folyamat során már annyiszor – a strok súlytotta egyén anyagi helyzetének függvénye is.
A bejárásos rehabilitálódás során rendszeresen kell visszajárnia a betegnek kezelésekre. Ezek többnyire csak néhány hetes idõtartamúak, és bár – mint ezt már vázoltam – az utókezelõ egységek lakóhely orientáltak, mégis általában utazással járnak, és éppen úgy, mint a kezeléseket is, csak részben, vagy egyáltalán nem támogatja a Biztosító. Megnyugtató azonban, hogy azok, akik a felépülés ezen formáját tudják választani, kevésbé strok súlytottak. Viszonylag mobilak, nagyrészben önellátóak és napi életritmusokhoz csak minimális segítséget igényelnek. Éppen ezért válhat ez a forma mind fizikálisan, mind anyagilag kevésbé megeröltetõvé számukra.
Az otthoni rehabilitálódás általában azok számára jelent megoldást, akiknél a strok után csak nagyon korlátozottan maradtak meg a készségek, ezáltal igényelnek 24/7 – napi 24 órában, heti hét napon keresztül… hetekig, hónapokig, évekig…- gondoskodást. Az élet a strok után soha többé nem lesz olyan, mint a stok elõtt… Szólhatna erre az idõszakra leginkább megfelelõ útmutatás, hiszen mivel nincs két egyforma strok, nincs két egyforma forgatókönyv sem, ami alapján garanciát lehetne adni – kapni, hogy meddig, hogyan fog folytatódni az élet. Tervezni valószínűben, feltételezhetõben, talánban, esetlegesben lehet. Biztosban soha. Egy jónak minõsíthetõ bentlakásos rehabilitációs intézet sokszor delegál szakambert, aki átsegít a hazatérés buktatóin, koncentrálva elsősorban a strok-barát környezet alapkövetelményeire. Ez leggyakrabban az érintett otthonába történõ látogatásból és tanácsadásból áll. A gondoskodónak érdemes erre külön figyelni, és még szerette visszatérte elõtt elintézni azokat a változtatásokat, amikre felhívja a figyelmet a gyakorlattal rendelkezõ. Néhány ezekbõl: Tolókocsival, járókerettel való lakáson belüli/ ház környéki közlekedés biztonsága? Bútorok átrendezése? Szintkülönbséget kiegyenlítõ rámpák beépítése? Fürdőszoba veszélymentessé tétele, kapaszkodók, csúszásgátló kádszõnyeg, mozgatható WC., zuhanyozó szék, forrázást gátló zuhanyozó szabályozó? Biztonságos világítás a lakáson belül/ kivül, éjszakai biztonsági fények? Konyhában jelentkezõ problémák: tűzhely, elektromos gépek, evõeszközök – gyakran ajánlott a porcelánt, üveget, ezüstöt kicseréni mûanyagra… Könnyű, nem törik. És minden olyan változtatandó, ami az otthonába ismét visszatérő biztonságát, kényelmét, komfortját kell hogy szolgálja.
Folytatjuk…
Susan T. de Buzna dr.
Előzmény: www.varosivisszhang.hu/2007/11/01/mosoly-es-konnyek-strok-a-csaladban-vi/
2007 12 31 11:52-kor
Szóval a mi új biztosítási rendszerünk is ilyen lesz: akik beleférnek a statisztikába, azokat ellátják, a többivel meg lesz ami lesz. B.U.É.K!!! Mindenkinek, szeretem ezt a sorozatot.
2008 01 04 16:50-kor
Tisztelt ‘Sanyika’,
Visszajelzésed köszönve kivánok számodra, és mindazok számára akik olvassák írásaimat,minden elképzelhetõ jót és szépet a 2008-as évre.
Sorozatom pozitív megitélését nagyra értékelem, egyben törekedni fogok arra hogy az elkövetkezendõkben is ez legyen a véleményed.
P.S:Nem tudom milyen lesz az új biztositási forma, megitélése
nem az Én kompetenciám,jövõt jósoló Varázs gömböm nincs, de hiszem hogy a magyarországi gazdasági érdekeltségek ellenére sem fog senki, alapvetõ egészségügyi ellátás nélkûl maradni.