Két nap Karácsony
Már november közepén megkóstolhatjuk a szaloncukrokat és válogathatunk a csoki mikulások között. A hónap végére felteszik az ünnepi kivilágítás kellékeit, így minden készen várja decembert, a játékos, de oly sokszor komoly vénembert.
Megérkeztével elkezdõdik az Advent, a várakozás és a készülõdés idõszaka. Ez általában boldog idõ, legalábbis annak kellene lennie. Öröm, ha ünnepi ruhába öltöztethetjük lakásunkat, ezzel is jelezve, készülünk a boldogságot hozó alkalomra, Jézus születésére. Szerencsés páratlan boldogság, ha lélekben is ugyan ezt tesszük, felkészítjük lelkünket az ünnepre, ráhangolódunk a kézzel nem fogható érzésre, a szeretetre és a boldogságra.
Többségünk igyekszik megvásárolni az ajándékokat, kisebbeket és nagyobbakat az öröm szerzés reményében, kitalálni, ki minek örülne igazán. 
Az adventi készülõdés közben egyre többször jutnak e-szembe azok az emberek, akik nem tudnak vásárolni, mert nincs pénzük, és õk errõl nem tehetnek. Így még azokat az anyagokat sem tudják beszerezni, amibõl saját kezûleg készíthetnének meglepetést, tudva és vallva, hogy ezeknek az ajándékoknak az értéke nagyobb, mint a boltban vásárolténak. Vajon mit érezhetnek? Szegénységük ilyenkor még nyomasztóbb, még inkább másnak érezhetik magukat. Milyen nehéz lehet megmagyarázni a gyereküknek, hogy a szeretet fontosabb a versenyautónál vagy az áhított babánál! Mi felnõttek jól tudjuk ezt, de a gyerekek, akik várják a Jézuskát vagy az Angyalt, remélve kívánságuk teljesülését, mindhiába… Pedig õk sem voltak rosszak, õk is megérdemelnék az áhított ajándék okozta örömet, de legalább õket szeretik.
Náluk sajnálatra méltóbbak azok az apróságok és nagyobbacskák, akik még szeretetet sem kapnak, csak durva megjegyzést a Szent Estével kapcsolatban. Õk valóban szegények, de nagyon! Ki tehet errõl? Milyen emlékeket visznek az ilyen körülmények között élõ gyerekek a szeretet ünnepérõl felnõtt korukra? S a felnõttek mit hoztak, ha így ünnepelnek, ha ünneplésnek lehet mondani.
Nem szerencsésebbek azok a gyerekek sem, akik mindent megkapnak, szinte ki sem kell mondaniuk, megkapják, mert divat, mert „jár nekik” a pénz nem számít. Ezek és hasonló esetek szürkíthetik el az ünnep csillogását, ha egy kicsit elgondolkozunk. Mindent, amit pénzen lehet venni, tárgyiasult szeretetüket a fa alá teszik. Elénekelik a „Mennybõl az angyalt”, kibontják az ajándékot, és kezdõdnek a gasztronómiai örömök. Szerencse, hogy jobbik esetben a családdal együtt. Sokan ezzel ki is pipálják a karácsonyt, megnyugodva, csak egy év múlva lesz megint, addig letelik az ajándékokra felvett hitel törlesztése is, és minden kezdõdhet elölrõl. Természetesen szeretet adó és kapó, és ezt mímelõk is akadnak szép számmal. Felvéve álarcukat mutatják a jót, a szeretõt és az odafigyelõt, mert karácsony van és így illik! Valljuk be, egy pillanatra talán el is hisszük nekik.
De mi van az év 363 napján? Elfelejtjük egymást, szó nélkül megyünk el egymás mellett, nem nézünk egymás szemébe, sõt… Bebizonyítjuk a másik gyengeségét, megtalálva sebezhetõségét, szemmel ölünk, „nem mondunk semmit, de azt is hogy” abban a helyzetben, amikor nagyon kellene valami bátorító szó, segítõ, õszinte, együtt érzõ gondolat. Azok az emberek, akik ezt megteszik az év folyamán, kívánnak december 24. körül boldog karácsonyt. Az év többi napja, nem érdekes! Pedig az lenne az igazi ünnep, ha az év minden napján megpróbálnánk, figyelembe venni a másikat, segíteni, ha szüksége van rá, nem okozva egymásnak gyomorgörcsöt, ha valamit meg kell beszélni, a gondokat meghallgatnánk, odafigyeléssel, érdeklõdéssel és jó szándékkal segítenénk. Én ennek megvalósulását kívánom mindenkinek az elképzelt karácsonyfa alá, mert hiszek abban, ha ez a csoda valóságra válna, boldogság szállna a világra. Emberségünk tetõpontja legyen a szeretet ünnepe, Jézus születésnapjának ünnepe! Érzéseink kifejezését egy kis figyelmességgel is nyomatékosíthat-juk, ha ezt elõkészítettük az év szürke hétköznapjain. Azokban a családokban, ahol ez megvalósul, meghittebb a karácsony. A másik öröme visszasugárzik ránk, nemcsak a karácsony két napján, egész évben. Vannak olyan élmények, megtapasztalt örömök az adventi készülõdésben is, ami egész évre ad erõt. Olyan élményeket, amikre jó visszagondolni az ünnep aktualitásától függetlenül, 365 napon keresztül.
Az idén is megünnepeljük Jézus születését, mint már annyiszor, mindenki saját ízlésének megfelelõen.
Kívánom a lap minden olvasójának, õszinte szeretetben gazdag legyen az idei karácsonya.
Idegeneknek, ismerõsöknek, barátoknak és családtagoknak hálásan köszönöm, hogy az év többi napján is megajándékoztak jó szándékukkal, örömet szereztek, elfogadták feléjük áramló szeretetemet, sõt viszonozták is azt. Kívánom mindenkinek, hogy ezt a jó érzést meg tudja tapasztalni.
Meghitt, áldott és a karácsonyi öröm õszinte megélését kívánom minden lapolvasónak és szeretteinek, boldog karácsonyt!
füredi zsuzsa