Tisztelet a hősöknek
November elsõ hete szóljon az emlékezésrõl. A mai rohanó világban talán a legtöbb embernek csak ilyenkor van ideje arra, hogy eltávozott szerettei síremlékét rendbe tegye és virággal vagy koszorúval díszítse, valamint meggyújtsa az emlékezés gyertyáit. Úgy, ahogyan szeretteinkrõl sem feledkezünk meg, nekünk, katonáknak hõsi elõdeinkrõl sem szabad.
A hadisírok gondozása mindig is fontos része volt a szentesi alakulatnak. A lehetõségeinket maximálva a szokásos gaztalanításon, gereblyézésen túl, újítottunk fel padokat, kopjafákat, emléktáblát. Az idei évben a sírok gondozásába nem csak alakulatunk katonái vettek részt, hanem a KatonaSuli program szentesi tanulói is. A délutáni foglakozás nem csak a sírok karbantartásáról, hanem a sírokról rendelkezésünkre álló információk átadásáról is szólt.
A foglalkozásra huszonnégy tanuló jelentkezett önként. A következõ napon foglalkozás elõtt néhány percben beszélgettünk a katona sulisokkal a sírgondozásról. Fura volt ezektõl a fiatal tanulóktól olyan gondolatokat hallani, ami ma már egyre inkább feledésbe merül. Az a tisztelet, amivel a sírban nyugvó hõsökrõl beszéltek, az valóban megindító. Teljes egyetértésben vallották azt, hogy a katonasírok ápolása, a hõsök elõtti tisztelgés rendkívül fontos. A katona sulinak köszönhetõen egyre szélesebb körben kezdik megismerni a katonák világát, a barátok, családtagok érdeklõdve hallgatják a programban résztvevõket, azok élményeit. Az megint csak egy szép kezdeményezés lenne a civil lakosság irányából, ha nem csak az
emlékmûveknél, hanem a temetõkben lévõ katonasíroknál is gyújtanának egy gyertyát, emlékezve azokra a hõsökre, akik esküjükhöz híven a legdrágábbat adták a hazának, életüket. Személyes véleményem szerint a temetõkben akár egy kopjafa, vagy egy szép fatábla felhívhatná az emberek figyelmét azokra a sírokra, amelyekben hõseink nyugszanak. A KatonaSuli program egy nagyszerû lehetõség. Akkor, amikor az iskola udvarán menetelnek a srácok és lányok, és a járdán, a termekben a többi diák nézi az egységes mozgást, akkor, amikor versenyre készülnek, amikor az edzõteremben összefutunk és amikor büszkén beszélnek a barátaiknak az aznap tanult fogásokról, akkor bizonyosodik be az, hogy van értelme ezt a programot szível lélekkel támogatni és végigvinni.
A szentesi Katona suli programban résztvevõ 9, 10, 11, 12 osztályos tanulók elindultak egy olyan úton, amelyet nekik és oktatóiknak kell kitaposniuk. Meglehet, vannak még gyenge pontjaink, mindenesetre az jelzés értékû, hogy a Kecskemét-Ballószögön megrendezett Országos Honvédelmi – Rendészeti versenyen dobogós helyen végeztek. A katonai területen (fegyver szét-össze, airsoft, légpuskalövészeten) pedig fölényesen verték a többi csapatot. A nyomrögzítés nem volt erõssége csapatunknak, így most nem, de remélhetõleg legközelebb felállhatnak a dobogó legfelsõ fokára. Mindent összevetve egy olyan kezdeményezésrõl beszélünk, ami nem marad az iskolafalakon belül, diákjaink eljutnak alakulatokhoz, megemlékezésekre, versenyekre. A többi lehetõség pedig ott van azok kezében, akik nap, mint nap teszik a dolgukat azért, hogy ezek a fiatalok megkapjanak egy olyan tudást, amivel gazdagodik a világról alkotott képük.
Polereczki László zászlós