Rózsa Gábor lokálpatrióta mérnök-muzeológus halálának első évfordulóján több mint százan gyűltünk össze az általa immár tíz éve életre hívott Fridrich Fényírda mellett, a Róla elnevezett téren.

Az emlékezést szervezők meghívására eljött családja képviseletében özvegye, szavalat és ének köszöntötte az emlékezőket és beszédet mondott Szirbik Imre polgármester, továbbá szakmai barátja, tisztelője, a városvédő Ráday Mihály.
A művészettörténész Ráday a Rózsa Gábor által életre hívott fényírdát egyedülálló helynek nevezte a Kárpát-medencében. A napokban Kézdivásárhelyen nyitotta meg kapuit hasonló fotótörténeti emlékhely, az ún. Bogdán műhely, – mondta. Majd a saját emlékeit idézte fel Gáborról, s azokat a munkáit, amelyekkel örökre bevéste nevét a város helytörténetébe.

Gábor, aki maga is emléktáblákat állíttatott, most maga is kapott egyet. Ráday szerint amolyan "bebíró" volt, aki nem szentesi születésűként jobban felfedezte ezt a várost, mint az őshonos szentesiek. Jött, hogy lámpásként viselkedjen. Hihetetlen, hogy mennyi energiája volt, értékmentő tevékenységei közben felnevelte hat gyermekét is.
A polgármester szerint Gábor olyan ember volt, aki meg tudott állítani másokat, aki bizonyította, hogy nem kell anyakönyvileg kötődni egy városhoz azért, hogy valaki gazdagabbá, szebbé tegye azt. Rányitotta a szemünket, a város nem kövekből, hanem azokból az emerekből áll, akik életet adnak a köveknek.

Ettől a naptól (november 30.) kezdve Lantos Gyöngyi csongrádi szobrászművész domborműve őrzi arcvonásait a róla elnevezett téren, az általa 10 évvel ezelőtt létrehozott Fridrich Fényírda falán.

Ez a bejegyzés 2007 12 13 21:30-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.