S egyre jöttek a kozákok…
Július 21-24. között Szarvason lovas világtalálkozót rendeztek. Az ünnepségsorozat második napjára a szentesi “Mosolygósabb Régióért” Egyesület is ellátogatott.
Mivel a barátnőmmel, Erzsikével nagy természetimádók vagyunk, a délelőtti órákban sétáltunk egy nagyot az arborétumban, amit sétahajózással fejeztünk be a holt-Körösön. Friss levegővel, a természet adta szépségekkel feltöltődve az Erzsébet ligeten keresztül hamar a sportpályára értünk. Ebéd közben már a lovasbemutatót néztük. Négyes, ötös fogatokat, gyönyörű lovakat, a lovakon ülve csinos, elegáns lányokat, szépszál legényeket, paraszti lakodalmast, lóesküvőt vonultattak fel a megyék, és a nemzetközi delegációk. Kávézás, fagyizás után elfoglaltuk helyünket a tribünön.
Már késő délután volt, amikor a műsorvezető bejelentette, hogy jönnek a kozákok! Nagy izgalommal vártam, mert korábban olvastam róluk. Megszólalt a kozák muzsika, s közben a műsorközlő ismertette természetüket, s hogy a könnyűlovasság egy hadban álló néphez tartozott. Egy nép, amely a saját államában is függetlenségre törekedett. Aztán megjelentek a bejáratnál népviseletben, egyesével ügető menetben tiszteletkört tettek a pályán, így köszöntve a több ezres közönséget.
A második lovas fiatal, kicsi, pehelysúlyú lány volt. A lábán piros csizma, rajta feszes fehér nadrág, és egy lobogó, tűzpiros blúz. A fején virágkoszorú, amelyből sokszínű szalagok szálltak a szélben. A fiúk öltözetét nehezen tudom leírni, emlékeim szerint haragoszöld buggyos nadrág volt rajtuk. A tiszteletkör után megjelent az első lovas vágtázva. Amikor a tribünök elé ért, kifordult a nyeregből, és a ló oldalán vízszintes helyzetben lógva suhant tovább. Majd egy pillanat alatt újból a nyeregbe pattant, és integetve vágtázott. Vágtázott? Repült, a lába sem érte a földet.
Amikor az első lovas kivonult, jött a kislány. Nőiesen kecsesen fordult a ló egyik oldaláról a másikra, vízszintesen, majd keresztbe fordult a vágtató lovon, a pillanat töredéke alatt vissza, s ő is finom mozdulattal üdvözölte a közönséget.
S így jöttek egymás után a fiúk, markánsan, férfiasan, fordultak a ló egyik oldaláról a másikra, kerültek hátulról a ló hasa alá. Vágtáztak és repültek a zene ütemére. Bemutatójukat többször ismételték, új elemekkel bővítették. Így a kislányt is többször láthattuk. Az egész jelenségnek volt valami különös vadsága, ami intelligenciával, szépséggel, s a döbbenettel keveredett. Többször elakadt a lélegzetem, elvarázsolt a látvány. A tájékoztatásból azt is megtudtuk, hogy sok országba hívták már, és hívják őket. Magyarországon most voltak először. A műsor befejeztével a pálya közepén egymás mellé felsorakoztak, a kislányt középre vették, mint ha védelmeznék, és integetve elhagyták a pályát. Olyan csend lett. Jó lett volna néhány perc szünetet tartani, hogy magunkhoz térjünk. A közönségből egy férfi felkiáltott: “Ezt nem lehet felülmúlni”. A műsor ment tovább szünet nélkül.
Jöttek a magyar csikósok. Ez a bemutató más műfaj volt. A magyar puszták egyes táját képviselték a megfelelő népviseletbe öltözve. A csikósok a ménest terelgették, a legszebb, legjobb, leggyorsabb lovat választva. Bemutatták a régi puszta életét. Azt is, mi volt az ostorpattogtatás szerepe. Ostorpattogatási párbajt is rendeztek. Megcsodáltuk a bemutatónak azt a részét is, hogy a lovas és a ló milyen kapcsolatban van egymással. A ló engedelmeskedik lovasának: lefekszik, lovasa a hátára állhat, hogyan tud a lovas fekvő lovára ülni, a ló feláll és máris vágtatnak. Képes a csikós a lovat olyan ülőhelyzetre rávenni, mint a kutyaülésnek nevezett póz, s közben gyönyörködtünk a jóképű lovasokban, a kecsesen ügető lovakban.
Ilyen szépnek, okosnak a lovakat én igazán most láttam először a Szarvasi Lovas Világtalálkozón.
Hegyaljai Valdemárné
A lovas világtalálkozót ötévenként rendezik meg. Az elsőnek Kecskemét, a másodiknak Szilvásvárad adta a helyszínét. Szarvason húsz nemzet mintegy hatszáz lova és lovasa mutatkozott be. Csongrád megyét többek között a hódmezővásárhelyi Kéktó lovasai, a szentesi Szilvási Zsuzsa tanítványai, fábiánsebestyéni csikósok, valamint a ruzsai lóesküvő képviselte. A bandériumot Kucsora István vezette. A megyében huszonegy szakosztály működik. Innen történik a legtöbb vidéki sportlóbejelentés is.