Vitézek a múlt században
Rokonunk, édesapámnál két évvel fiatalabb volt. A mezõgazdaságban, gátak, utak, vasutak építésénél együtt dolgoztak. A 101-es Békéscsabai Gyalog Ezred II-es zászlóaljában is a sorsuk összekötõdött a világháború éveiben. 1918. októberében az olaszországi Piave folyó torkolatánál angol, francia, olasz csapatokkal, tüzérségükkel és 20-30 repülõgéppel állt szemben a 101-es I-IV. zászlóalja.
Danki támaszpont, október 25. “Kovács Jóska szentesi hadnagy bajtárs, a tizedik század parancsnoka véleménye: Ez a bál tovább tart, mint a háromnapos szentesi lakodalom.” Az ezredparancsnok dokumentálta: Kovács hadnagy gerinclövést kapott, három nap múlva meghalt.
A II-es zászlóalj 803 katonájából 54 fõ és 134 sebesült – édesapám is – maradt életben. Kátai T. Pál hõsies magatartásáért nem akarta elfogadni a vitézségi címet. Majd a szentesi kórház dolgozója lett. A felgyógyult honvédek a munka nélküli napokon, vasárnap egymást látogatták és a kiséri 48-as körben, a Sáfrán Mihály utcában találkoztak, emlékeztek, sakkoztak, dominóztak, kugliztak, közülük: Pataki János, Vajda Imre, Támadás János, Ökrös Imre, Ökrös József, Száraz Miklós, Zinger Lajos, Malkócs József, Kátai T. Flórián, Kátai T. Pál. Õ a közelben, az Árpád u. 5. számú nádfedeles öreg házban lakott. Homlokzatát Ber-kecz mûvész úr megörökítette, a Kiséri Napok emblémája lett. Az épületet mára lebontották.
A Kálvária temetõ Béke utcai bejáratától a ravatalozó felé húzódó utak mellett a negyedik sorban a nyolcadik sírhely felett olvasható: Kátai T. Pál 1886 – 1958. A neve elé, a kereszt szélére utólag vésték apró betûkkel: Vitéz. Ezt nem volt ajánlatos nevek elé írni a múltszázad második felében.
Monológ: A háború rokkantjai HR jelvényeket kaptak, amit a kabátjuk hajtókájára tûztek. Néhányan trafik árusítási engedélyt érdemeltek ki: Nagy Mihály, Szép Ferenc és még néhány honvéd. Pataki János is, amit õ képtelen volt gyakorolni. A tevékenységet felesége, nagynéném végezte a kiséri Farkas Antal utcai patika melletti épületben.
A Mátéffy nemzedékek jeles emberekként ismertek környékünkön. Mátéffy Dezsõ az elsõ világháborúban a kezén súlyosan sérült. Rokkantként dohányelosztó engedélyt kapott. A negyvenes évek törvényei a zsidók foglalkoztatását tiltották. Vitéz Mátéffy ennek ellenére Schwartz Sándor (Nagyörvény utca 57.) szegény sorban élõ szatócsnak munkát, fizetést adott… Vitéz Mátéffy Dezsõ katonaként, civilként példát mutatott.
Kátai Ferenc