Emlékezünk…
“Múlnak az esztendõk, múlnak a dolgok is / Akik sírban vannak, éltenek azok is. / Így mi is elmúlunk, elmúlnak mások is / Amint a szegények, úgy a gazdagok is.”
Rájuk és Róluk emlékezünk Halottak Napján! Azokra, akikkel majd találkozunk, mert már nincsenek velünk. Nagyszülõkre, szülõkre, társakra, gyermekekre, jó ismerõsökre, barátokra, akik még nem voltak mindig a “korban”, de beálltak a sorba… Elmentek örökre.
Mi még élünk, és emlékezünk! Õk nyugodjanak Békében, mi még tesszük a dolgunkat e Földön, de nem felejtünk.
“Kimegyek a temetõbe, / Beszélek a csõsszel / Ássa meg az én sírom is / kinn a temetõben. / De egy nem elég, kettõt ásson. / Egy nem elég nékem. / Egyiket a kedvesemnek / A másikat nékem.” (Édesapámtól, még õ énekelte és hegedülte.)
Dr. Magyar Jánosné