Első emberünk: szeptember
Õszelõ és Földanya hava. Lassan hûvösebbek lesznek a napok, bár az indiánnyár tartogathat számunkra meleg napsütést. A Nap még szórja melegét, de a hideg támadásával nem mindig képes megbirkózni.
Átlépjük az õszi napéjegyenlõséget, s ezzel beköszönt a meteorológiai õsz. A szõlõskertekben megkezdõdik a szüret, de kosárba kerülnek az õszi érésû gyümölcsök, zöldségek is a munkás kezek által.
Sok hétéves örömére megkezdõdik a tanév, az iskolás élet. Kismama tornás „babáim” közül többen lépik át az elsõ osztály küszöbét, amit már türelmetlenül vártak. Vágták a centit, sürgetve az idõt. Vajon meddig tart lelkesedésük? Remélhetõleg sokáig. Örömmel mennek majd minden nap vagy csak az évet megelõzõ ismerkedésre, amikor megismerik a tanító néniket, kivételes esetben a tanító bácsit és az osztálytársakat. Feltérképezik az iskolát, hol találják az igazgató nénit vagy bácsit, hol van a nagy tornaterem és az ebédlõ. Nem utolsó sorban megismerik egymást, talán már a barátságok csírái is megjelennek.
Nem könnyû idõszak vár rájuk, de az idõsebb gyerekekre sem, a pedagógusokról nem is beszélve. Tíz hónap kemény munka, örömmel, kudarccal, nevetéssel, olykor könnyekkel.
A tudás hatalom, mondták régen, hogy ma is az-e, gondolom, megvan mindenkinek a saját válasza. Amit tudsz, azt nem vehetik el tõled! – hallottam gyakran, gyerekkoromban. Igaz, amit tudunk, az a sajátunk, de csak akkor ér valamit, ha használjuk, ha engedik használni. Napjainkban sajnos a tudás hátrány is lehet, a tapasztalattal együtt. Az érvényesüléshez más kell, nem nehéz kitalálni senkinek, szerintem.
De mégis, iskolába kell járni, s talán egyszer jó lesz visszagondolni az iskolás élményekre, izgalmas órákra, a tiltott puskázásra dolgozatíráskor, a súgásra, ami olykor sokat segített a nehéznek érzett pillanatokban.
Nemcsak a kicsik, a nagyobbak is kezdenek, igaz õk már a középiskolában, sõt a legnagyobbak a fõiskolákon, egyetemeken, kibontakozhatnak álmaik. De ne felejtsük el, a diploma nem minden, egy ember értéke nem mérhetõ a végzettséggel. Értéke máshol kezdõdik és végzõdik, amit a minden napok iskolájában kell, kellene megtanulni. Ez sokszor nehezebb, mint egy diploma megszerzése, s még nyelvvizsga sem kell hozzá!
Sem tanulni, sem tanítani nem könnyû. Egyesek szerint nagyon szép és komoly feladat a pedagógusoké, minden esetre erre is születni kell.
Minden iskolásnak kívánok sikeres tanévet, a pedagógusoknak csak azt, engedjék õket a legjobb tudásuk szerint, nyugodtan tanulni, hiszen értéket adnak õk a kicsi és nagyobb kezekbe egyaránt. Ha szerencsések lesznek, kinyílik a tudás virága, ez a virág is, mint minden más virág, megszépíti a szûkebb és tágabb környezetet, s talán a világot és így az egész életet.
Eredményekben gazdag új tanévet kívánok!
f. zsuzsa