Az éjszakai felhő-, és égszakadás a II. világháború légo pincéinek hangulatát juttatta eszembe. Most sem tudhattuk, hogy mire jön fel a fény. Megmutatta ismét erejét a természet, előrejelezte: meghibásodott, tehát folytatja a törlesztést az emberiségen, amely beteggé tette. Köszönhetjük, hogy ennyivel megúsztuk. De korántsem lélegezhetünk fel… Ami engem illet, most a fizikai munkáé a főszerep. Közben jót lehet elmélkedni. Cseppet sem zavar, hogy nem vagyok tökéletes.

Ez a bejegyzés 2005 08 04 20:10-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.