Elrepültek a fecskék
Az emelet egyik sarkában — ahol lakom — tavasszal nagy meglepetésemre egy fecskefészek épült. A fecske állítólag, csak oda épít fészket, ahol jó emberek laknak, így megnyugodtunk, hogy nem lehetünk ezek szerint roszszak.
A fecske szülõk nagy igyekezettel készültek a kis fecskék fogadására, akik nem soká már nézelõdtek a fészekbõl. Kedves csivitolásuk feledtette a plusz munkát, amit kaptunk a fészekbõl kihulló szemét eltakarításával. Megszoktuk repdesésük, az emelethez tartoztak õk is, mint „lakótársak”.
A nyári hõségben el is felejtettem õket, de augusztus közepén már hiányoztak, hiába kerestem az emelet kis madarait. Egyre gyakrabban nézegettem a fészküket, várva reptüket, de hiába.
El kellett fogadni a tényt, a fecskék elmentek, s ez egyben azt is jelenti, közeledik az õsz. Ha õsz, akkor iskolakezdés. Ennek ezernyi apró jelét is tapasztalhattuk, többen vásároltak a papírboltban, rég nem látott kollegákkal találkoztunk az utcán, álltunk meg rövid beszélgetésre.
Igen kezdõdik a tanév. Ez mindenki számára izgalmas. Legjobban a kis elsõsök és szüleik izgulnak, nem kevésbé a tanító nénik, akik tanítani fogják õket.
A nagyobbaknak már természetesebb az évkezdés, de .., jött-e új osztálytárs, s ha igen milyen? Fiú? Lány? Jó fej, esetleg buzgó mócsing? Ezek, és hasonló kérdések fordulnak meg kimondatlanul is a felsõsök gondolataiban. Az idei tanév izgalmasabban kezdõdik, mint a többi.
A bezárt iskola tanulói új közösségbe kerülnek, vajon milyenbe? Könnyen be tudnak illeszkedni, vagy nehezebben az új osztályba? Azt hiszem ez sokunk fejében megfordul, különösen azokéban, akik szurkolnak nekik, akik bíznak bennük, de nagyon.
A pedagógusok is különös izgalommal kezdik a 2007/2008-as tanévet. Ez fokozottan igaz, ahol vezetõ váltásra került sor, kimondatlan a kérdés, hogy tudunk az új vezetéssel együtt dolgozni?
A város több intézményét vonták össze, ez nem titok, de az sem, hogy az itt dolgozóknak keményebben kezdõdik az év, mint eddig.
De bízzunk, minden menni fog, ahogyan kell, a problémák, ha lassan is, megoldódnak, hiszen azért vannak, hogy megoldjuk õket.
Több pénz nem lesz, ebben nem reménykedhetünk, megszorító intézkedéseket pedig nem szeretnénk a továbbiakban.
De az már rajtunk is múlik, milyen érzéssel megyünk dolgozni, mennyire tudunk figyelni egymásra, a feltett kérdésünkre választ, vagy sablon szöveget kapunk? Erre figyelnek, egyáltalán kíváncsiak a válaszra? Egymás sikerének örülünk-e õszintén, segítünk-e, ha szükség van rá, s elfogadják-e a segítségünket, tudásunkra számít-e a másik, vagy csak lebecsmérli, esetleg irigyli? Támogatjuk egymást vagy gáncsoljuk? A felnõttnek is jól esik egy dicsérõ szó, még akkor is, ha pedagógus, amennyiben becsületes munka van mögötte. Merjük vallani az egyik általános iskola aulájában olvasható gondolatot:
Mint minden embernek, nekem is szükségem van arra, hogy elismerjenek.
A tanítóknak, tanároknak, de egy iskola minden dolgozójának szüksége van erre, szüksége lenne erre. Úgy gondolom ezek az „apróságok” megnehezíthetik életünket, de a másik oldalról csökkentik a stresszt, lendületet adnak, s örömmé teszik a munkát, ha… Ez rajtunk is múlik, s ez nem kerül pénzbe! Sajnos sokszor ezt a legnehezebb megadni, s megkapni szinte lehetetlen.
De a tanév a gyerekekrõl szól, a jövõrõl, optimistábban kell kezdeni, jó indulattal és reményekkel telve.
Szeretnék a kis elsõsöknek jó utat kívánni a tudás megszerzésének hosszú, néha rögös útjára.
Minden tanulónak érdeklõdéssel és szorgalommal felvértezve, jó eredményeket, de feledhetetlen bulikat is hozó új tanévet.
A pedagógusoknak a tanítványokhoz, a meglévõ türelmük és segítõszándékuk mellé kitartást, derût és optimizmust, természetesen mindehhez jó egészséget.
Jól tudjuk, munkánk értéke igazán csak évek, évtizedek múltán mutatkozik meg: tanítványaink, hogy boldogulnak az életben, megállják helyüket vagy viszi õket, esetleg elviszi az ár?
Minden embernek hinnie kell abban, hogy bizonyos dologban tehetséges. Merjük elhinni, hogy mi a tanításban vagyunk azok, és meglesz az eredménye egyszer. Sikeres új tanévet kívánok!
füredi zsuzsa