Megkezdődött a Kurca rehabilitációja – Ellenőrzési körkép
Kedves Horgásztársaim! Még augusztusban történt, hogy Darabos János és Török Sándor halõr társaságában részt vettem egy felsõ kurcai ellenõrzésen.
A kettõs zsilip felett tettük vízre a csónakot, és a horgászmesterrel indultunk felfelé, a többiek a Nivával követtek minket a parton.
Hétköznap délelõtt lévén csak kevés horgászt üdvözölhettünk a parton és a stégeken. Az egyik öbölben termetes amur tetemét ringatta a víz. Horgászmesterünk szerint megakaszthatták, ám „megszabadult”. Ilyenkor olyan stressz éri ezeket a nagytestû halakat, hogy abba pusztulnak bele, mert szabaddá váltak. A parton haladók segítségével kivettük a vízbõl a nagy halat.
Tovább menve ismerõs, a parton horgászókat köszönthettünk. Néhány érdeklõdõ szó után haladtunk a gyönyörûnek mondható tájat szemlélve. Folyt a víz szinte az egész nyáron, tiszta volt és meleg, hínárnak semmi nyoma. Megállapítottuk, hogy olyan szép az egész Kurca, hogy bárhol a világon volna, mindenütt csak gyönyörködni lehetne benne. Ám ez a gyönyörködés, Istennek hála, nekünk adatott meg, és csak rajtunk múlik, hogy megõrizzük, és segítsünk a baján, ha szükséges.
Míg ezen így elbeszélgetünk, feltûnik a baloldalon egy csónakban evezgetõ fiatalember, mögötte néhány tíz méterre egy stég, amelyrõl horgászbotok – elõször hármat számolunk meg – merednek a víz fölé. Köszöntjük a csónakost, elég foghegyen fogadja, és közelítünk a stéghez, melyen egy embert látunk, aki közeledésünkre kezdi kitekerni az egyik cájgot. Beállunk a stég mellé, igazoljuk magunkat, és kérjük a botokhoz tartozó engedélyeket. Közben felfedezzük a negyedik, rablóhalra felszerelt botot is.
A fiatalember bemegy a házba, és hosszas keresgélés után üres kézzel jön vissza, mondván, hogy édesapja elvitte az engedélyeket a kocsijában.
Közben felfedezek a stég mellett egy összehúzós szákban – hogy miért kell még ilyet árulni és használni? – 3 db. szép pikkelyes pontyot. Mivel nincs engedély, visszahelyeztetjük a halakat a rabságból, a botokat elismervény ellenében elvisszük azzal, hogy határidõre be kell mutatni az engedélyeket.
A történet úgy végzõdött, hogy volt engedély, csak nem a helyszínen. Alapos figyelmeztetéssel zárult az ügy.
Folytatva utunkat még egy stégen horgászó társunkat ellenõrizzük. Itt minden rendben, néhány barátságos szó után megyünk tovább, és egy enyhe kanyarral Hortobágyi József stégjénél állunk meg pár szóra, és indulunk is a „lavór” felé.
Az öreg fûzfa alatt, közvetlen a lavórnál két, horgászathoz készülõdõ embert látunk. Kikötünk. A horgászmesternek jó a szeme, és jó megérzése van. Ismeri a horgászok zömét és gyanút fog. Megkéri az idõközben odaérkezõ Török Sándort, ellenõrizze le a két idegent, míg a csónakot felteszik a Niva tetejére. Kiderült, alapos volt a gyanú. A vidékrõl érkezett két embernek nincs napijegye. Valakitõl azt a felvilágosítást kapták, hogy az ellenõröknél van. Nos volt, és váltottak is nyomban. Felmerül a kérdés: mi van akkor ha éppen nem megy arra ellenõr? Ebbõl is látszik, milyen nagy szükség van az ellenõrzésre, az odafigyelésre. Egyrészt bevételtõl esünk el nélküle, másrészt ingyen viszi el az esetlegesen fogott halunkat a horgász, és hamar vérszemet kapnak az orvhorgászok.
A városi szakaszon is történt szabálytalanság, ahol egy apuka a kisfiát vitte ki horgászni, ám a gyerek botja mellett még egy orsós bot is be volt dobva. Az apának engedélye nem volt, így a benyújtott kérelme ellenére, a vezetõség döntése alapján kénytelenek vagyunk a halászati felügyelet felé megtenni a feljelentést. Itt hívom fel azoknak a szülõknek a figyelmét, és kérem: akik gyermeküknek váltanak engedélyt, ám maguknak nincs, hogy ne vigyenek másik botot a vízpartra, így nem történhet meg, hogy kísértésbe esnek, és szabálytalanságot követnek el.
Novembernek megfelelõ az idõjárás, amikor e sorokat írom, de bízom benne, hogy lesz még szép és jó idõnk, hiszen már meg van rendelve október elejére az õszi telepítéshez a ponty, másfél és három kilós egyedi méretben.
A szokásos módon, házi versennyel indul az õszi nagy horgászszezon.
Kap még halat a Kurca is, mivel a pályázaton nyert pénzbõl kötelezettségünk van oda telepíteni.
Vízre került az összefogásból vásárolt hínárvágó, és a városi szakaszon be is mutatta, hogy mit tud. A kórház felett megtisztította a Kurcát az egész vízfelületét borító növényzettõl.
Folyik a törperitkítás a Gerecz tavon. Eddig hétszáz kilót sikerült kifogni, ám így is rengeteg „kis barna” van még a vízben.
Befejezésül, van egy örömhírem. Szeptemberben megkezdõdik a Kurca rehabilitációja. Ezt szaknyelven REMEDIÁCIÓ-nak nevezik. A Kurca-menti önkormányzatok és horgászegyesületek összefogásával megindul egy több évre szóló munka. A budapesti székhelyû MALATECH Kft. vegyszermentesen, tisztán biológiai módszerrel megszabadít minket az algától, javítja a víz oxigénháztartását, csökkenti a vízi növényzet elburjánzását, bontja, és a halak számára táplálékként felvehetõvé alakítja az iszapot, serkenti a halak étvágyát és természetes szaporodását. Teszi mindezt visszafizetési garanciával.
Úgy kezdõdött, hogy Gulyás János horgásztársunk, aki jelenleg a horgász áruház munkatársa, felhívta a figyelmemet egy a horgász újságban megjelent hirdetésre. Ezt elolvasva felhívtam a céget, megszerveztem a találkozót a fent nevezett intézményekkel, és megszületett a megállapodás, melynek elsõ részét kölcsön formájában a Horgászegyesületek Megyei Szövetsége biztosítja. A további költséget minden résztvevõ a jövõ évi költségvetésében beállítja, és fedezi.
Mód van ezen felül a ”Zsoldos tavak” rehabilitációjára is, hiszen ott igen magas a kénhidrogén koncentráció. Bármelyik pillanatban tömeges halpusztulás is elõfordulhat, úgy mint 7 – 8 évvel ezelõtt. Ez mintegy öt-hatszázezer forintos költséget jelent a mai árakon. Errõl a következõ közgyûlésnek kell döntenie 2008. januárjában.
Szép õszi idõt és jó horgászatot kívánok mindenkinek.
Füsti – M. Lajos elnök
Fotó: Dömsödi Mihály