Boglári Nagy László – Valakit szeretni kéne
Tombol a Nyár, zivatar szerelmek,
csókok múló emléke,
hol van a boldogság,
valakit szeretni kéne.
Vidám esték, átmulatott éjszakák,
arcok lemálló festéke,
hol van a boldogság,
valakit szeretni kéne.
Közeleg az éj, villog a fény,
csupasszá válik
a lánynak a lénye,
hol van a boldogság,
valakit szeretni kéne.
Nyári szerelem, csak egy éjszaka
tárva-nyitva a csillagok ablaka,
megyünk a tó partján
összekapaszkodva,
kissé dülöngélve,
búcsúzik tõlünk hullámok zenéje.
Otthon, család, egy ágy vár reánk,
kihûlt a szerelem,
mint a reggeli teánk.
Bezárja az éj a csillagok ablakát,
s elõbukkan a hajnalnak fénye,
gyorsan múlik el az ifjúság,
jönne már egy hûséges társ,
akit szerelemmel, szeretni kéne.
Szentes, 2012. július