Július 28-án az ötödik Lepényváró Fesztiválnak adott otthon Lapistó központja. A Május 1 Agrár Zrt. irodája és környéke megtelt élettel és vidámsággal. A különféle ízesítésû lepények gyorsan fogytak, a Gazdaasszony-olimpia kérdései is, mire kiderült, milyen jó és hasznos dolog kicsit a múltunkban elmélyedni.

Schneider László jövõbe tekintõ elõadása viszont néhányakat meg is ijesztett, vagy inkább meglepett. Egészen biztos,  hogy két év múlva már másként hallgatnánk, vagy talán hallgatjuk is a hasonló okosságokat.
Ám most még most van, és úgy van, ahogy kénytelennek látjuk a beletörõdést. Kéri György azért hozta el csodálatos skótdudáját, hogy megszólaltassa rajta a legszebb világslágereket. Az eredeti viselet titkairól is beszélt, megcsodálták már rajta a világ oly sok pontján, legutóbb épp Izraelben, ahonnan a napokban tért haza.

Komonyi Zsuzsi, a Hold Lányai és Ágoston Anita a kikapcsolódni vágyó közönség minden gondját órákra elûzte. A régi malom és a kis kultúrház körül öregedõ fák hûvösében alig volt érzékelhetõ a nagy meleg, egyébként is nagyon kellemes levegõjû hely ez a kis falu. Kincs a nyugalom, amit áraszt.
Köszönet illeti a Szentesi Mûvelõdési Központ Díszítõmûvész szakköre tagjainak és vezetõjének, Szemerédi Endrénének közremûködését az irodaház épületében rendezett kiállításhoz nyújtott szakmai segítségért. Lapistóról Barakonyi Péterné, és kötõdése folytán Dömsödi Jánosné egészítette ki munkáival a kiállítást. A helyi apróságok szép útmutatást kaptak a megnyitó alkalmával Kovács Ivánné népi bútorfestõ intelmei folytán: bizony nem elég büszkén viselni a farmeren a kalocsai hímzést, még nagyobb büszkeség, ha valaki azt el is tudja készíteni.

Köszönet a rendezvény minden támogatójának, segítõjének, és talán nem “túlzás” azt mondani: ahány szem kukorica lehetne (volt tavaly) egy csutkán, annak milliószorosa kísérje áldásként a mindennapi munkájukat, hogy jövõre is legyen Lapistón egy ilyen fantasztikus közös délután.                    
(dm)

A gazdaasszonyok, közülük Gágyor Imréné arany-, Bugyáné Számel Éva ezüst-, Szûcs Jánosné  bronzérmes. Unokáiknak jó dolguk van, sokat tanulnak tõlük.

 

Ez a bejegyzés 2012 07 30 10:22-kor készült és a következő kategóriákban található: Egyesület, Lepényváró Fesztivál, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.