Bojtorján: Közönséges bojtorján, lapu, bogáncs, ragadvány. A fészkesvirágúak családjába tartozik. Házak körül, utak mentén, parlagokon, erdõk szélén, helyenként nagy csoportban terem.

Kétnyáriak. Gyökerük karó alakú, 1-2 arasznyi hosszú, 1-2 ujjnyi vastag, alig elágazó, kívül szürkésbarna színû, belül piszkosfehér, szagtalan, fanyar, kellemetlen ízû. Az elsõéves növények gyökerei tömörek, húsosak, virágzásuk alatt szivacsosak, majd egész üregesek lesznek. A virágfészkek gömbösek, a virágok pirosak, a fészekpikkelyek horgas csúcsúak. Az elsõ évben a nagy, 60 cm. átmérõjû, hosszúnyelû  tõlevelei fejlõdnek, második évben virágzásnak indul a száruk.
Fõzetét magában vagy teakeverékben vizelethajtónak, izzasztónak, epe- és vesekõoldónak, vértisztítónak, epehajtónak használják. Külsõleg különféle bõrbajok – sömör, ekcéma, ótvar -ellen öblögetõnek, torokgyulladás ellen gargalizálónak alkalmazzák. Mint hajápoló szer is megbecsült. Fõzetét hajmosó víznek, hajhullás, korpásodás és hajzsírosodás ellen, olaját élettelené és törékennyé vált haj kezelésére alkalmazzák.

Boróka: Közönséges boróka, gyalogfenyõ. A ciprusfélék családjába tartozó, 2-4 m. magas, örökzöld kétlaki cserje vagy fa. A Duna-Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevõ erdõket alkot, ahová a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borókásokat ma védett területté nyilvánították Még említést érdemlõ kisebb elterjedési területei a Bükk, a Mátra. A boróka levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1-2 cm. hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerûek, a termõsek gömbölydedek. Április-májusban nyílnak.
Hatása vizelethajtó, szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentõ, vese és epekõoldó. Gyakori alkotórésze a húgyutakat fertõtlenítõ, a légzõszervi és reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, a-melybõl naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak. A borókaolajnak is sokrétû a felhasználási lehetõsége. Olaja vízgõzös belélegzése (2-3 csepp) tbc és hörghurut esetében hatékony lehet. Reumás és izületi fájdalmak bedörzsölésére is használják az olajat.

Borsfû: Borsikafû. Az ajakosvirágúak családjába tartozó, a Földközi tenger mellékérõl származó, nálunk nagyban, de sok helyen házikertekben is termesztett illatos, egyéves növény. Szára 30-50 cm. magas, elágazó, tövén elfásodó. Levelei szálasak és lándzsásak, 1-2 cm. hosszúak, épszélûek. Virágai kicsinyek, egyoldalú fûzérben állnak, pártáik fehérek vagy rózsásak, egész nyáron át nyílnak.
Teáját alacsony vérnyomás, bélhurut, felfúvódás és köhögés ellen isszák.

Rideg Róbert
természetgyógyász-tanár,
fitoterapeuta

Előzmény: www.varosivisszhang.hu/2007/07/30/gyogynovenyeink-4/

Ez a bejegyzés 2007 08 18 14:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.