Július 27-én az Ifjúsági és Mûvelõdési Ház nagyterme babaparadicsommá alakult át. Sok kis baba kapott meghívót az anyukájával, akik – nagy örömünkre – el is jöttek.

Nagyfiús ingekben, fodros szoknyácskákban jelentek meg a vendégek. Sokuk kezében vagy szájában cumi volt, és természetesen anya keze, mert így biztonságosabb a hosszú folyosó bejárása. A teremben már nem volt gond, hiszen ott volt a szõnyeg a sok csábító játékkal. Itt már mindenki mászhatott kedvére a tarka labda után, a társ kezében lévõ baba vagy autó megszerzésére. Néhány idõsebb testvér is elkísérte anyucit és a kis tesót.
Valójában az anyatejes táplálás napjának rendezvényére voltak hivatalosak. Évek óta kedves színfolt a város életében, amikor az anyukák emléklapot és virágot kapnak „szemefényük” szoptatásáért. Az anyatejes táplálás elõnye mindenki elõtt ismert, hisz abban minden benne van, amire egy kisbabának az egészséges életindításhoz szüksége van. Emellett nagyon fontosnak tartom a szoptatás alatt kialakuló anya-gyermek kapcsolatot, ami egy szilárd alapot ad a lelki fejlõdéshez.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével és kedves köszöntõjével most is, Szirbik Imre polgármester, aki nem titkolta, szeretné, ha gyerekeinél is megjelenne a gólya. A picik, mintha érezték volna szeretetét, szemük szebben csillogott, nevetésük kedvesebben csilingelt.
A védõnõk, akik ezt a programot az idén is szervezték, finom süteménnyel és gyümölcslével vendégelték meg a jelenlévõket. Nagy örömet jelentett ez egy komoly 4 éves fiúnak — aki elkísérte testvérét és édesanyját, nehogy valami baj legyen. A kókuszkockát, nem titkolta, nagyon szereti. A falatozás után meg is köszönte. Tehát érdemes volt megsütni ebben a nagy melegben, véleményem szerint.
Közben érdekes elõadásokat hallgattak az anyukák, gõgicséléssel véleményezték a babák. Ezután tombolahúzásra került sor, ahol hasznos ajándékokat és játékokat lehetett nyerni.

Ez a délelõtt csak a jövõbe vetett hitrõl, az optimizmusról szólt. De, ami nekem nagyon figyelemre méltó volt, segítõ várta a babakocsiban érkezõket, segítve a fiatal mamáknak bejutni az intézménybe. A lépcsõ visszafele sem volt akadály, akkor is segítõkezek könnyítették meg az utat.
Az ott lévõk, azok a szerencsés anyukák, akik nemcsak akarták, de tudták is szoptatni csemetéjüket. Sõt, segítettek azoknak is, akik csak a leadott és sterilizált anyatejbõl tudtak adni legnagyobb kincsüknek.
Megtiszteltetésnek vettem a meghívást, ezúton is köszönöm. Nem tagadom nagyon büszke voltam, mert sok terhes tornáról ismert fiatal anyuka vette át gyönyörû kislányával vagy kisfiával az emléklapot. Büszke voltam rájuk ott is.
Nem hagyhatom szó nélkül, volt ott egy apuka is, aki boldogan nézte csinos feleségét, egészségesen eleven 9 hónapos kisfiát. Látni lehetett rajta, fontos volt neki is ez a délelõtt, bátran kijelentem érdemes volt megajándékozni Leventével.
Az itt lévõ mamák és babák elégedettek, nyugodtak és boldogok voltak, érezni lehetett a nyugodt családi hátteret.
Köszönöm a védõnõk mindenre kiterjedõ figyelmes munkáját, remélve, hogy 2008-ban is lesz erejük megszervezni egy hasonlóan kedves délelõttöt.
Egy három éves kislány mondta egyszer nekem, kimondva egyszerûen a lényeget a szoptatásról: „Tudod, amikor Peti szopik, anyából eszik, én is amikor kicsi voltam.”          
füredi zsuzsa
gyógytornász

Ez a bejegyzés 2007 08 17 18:29-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.