Július végén, augusztus elején Szentes és Szegvár alkotómûvészei és elõadói közül sokan a Mûvészetek Völgye vendégei voltak. Elvittek egy darabkát a kultúránkból, abból a hangulatból, ami csak a miénk. A színes, ízes mûsorétlap mellé gasztronómiai ajánlat is került.

A szentesi Zöldi Lászlóné, a tekerõ – a KÓTA által aranyminõsítéssel elismert – mestere nagy örömmel és lelkesedéssel mesél a kellemes Taliándörögdön töltött órákról. A szentesi származású színész rendezõ, Szõke András meghívására az Õsök Házában muzsikált hangszerén. Ám közben nem csak itt, a tervezett helyszínen. Két alkalmi felkérést is kapott, – újságolja, miközben ragyog az örömtõl és boldogságtól.
Büszkeséggel  sorolja a szentesiek sikerének részleteit. – A városi fúvósok kellõen megalapozták a hangulatot, amit, a  Pengetõ Citerazenekar még fokozott. A szegváriak bolond lakodalmi felvonulása pedig sokak arcára varázsolt önfeledt mosolyt.

Azt is megtudjuk tõle, hogy Szõke a dörögdi pincéjében kincseket rejteget. Szentesi téglagyûjteménye mellett egy eredeti képet is mutatott neki, amely a Szenyéri családot ábrázolja hangszereikkel.
Zöldiné Katika a sok-sok élmény közül a legönfeledtebben mégis a szegvári Dobbantó Néptánc Együttes sikerérõl beszél. Több száz fõs közönség vastapsa kísérte szereplésüket. Persze mások is, így az ajkaiak, remek népzenei produkciókkal rukkoltak elõ, amelynek köszönhetõen hajnalig “állt a bál”, és ropta a táncot, aki csak bírta. Õ maga egy órán át betyár-, pásztor- és délalföldi dallamokat játszott. Elárulta azt is, hogy augusztus 20-án Egerben fog fellépni a KÓTA meghívására.

A Kurca Völgy képzõmûvészei is képviseltették magukat a rendezvényen. Szegvárról az “Én ezt tudom” pályázat alkotói vendégmûvészekkel kiegészülve egy völgysátrat töltöttek meg festményeikkel, szobraikkal, köztük a kiváló faszobrász, Kulbert György, a karikatúra- és portrészobrász dr. Csíky László, aki ezúttal is kitett magáért. Elkészítette a fõszervezõ Márta István, de Szirbik Imre  karikatúra szobrát is. Mindketten a rendezvény megnyitóján kapták meg mesterien kimunkált  önmagukat.
A doktor úr már korábban is említette nekem, hogy a Kurca Völgy csapatába Csorba Gyula hívta meg, mert állítólag az õ fejébõl pattant ki, – ahogy Csíky fogalmaz – az ötlet, hogy kísérleti jelleggel elsõ alkalommal ott legyenek a Völgyben.
– Kapolcshoz kötõdik igazán ez a rendezvény. Mi most a hátsó lépcsõn óvatosan felkúsztunk a verandára, és ünnepelt tagjai lehettünk a rendezvénynek. Ez nagyszerû dolog, – fogalmaz.
Külön öröm volt számára, hogy neves, ismert emberek keresték fel a kiállítóhelyet, még ha, nemzetközi szereplései kapcsán, a mostaninál népesebb közönséghez is van szokva. Õszinte elismeréssel szólt a mûvésztárs, Kulbert György munkáiról. – Jól érzi, kötelesség az alkotás, és elõre menni a szûkre szabott idõben, ami a rendelkezésünkre áll, – mondja.

A mûsorokról így vélekedik: – Nagyon tetszett nekem, ahogyan a szegvári színjátszók megidézték az egyre inkább feledésbe merülõ Móricz szellemét, de igen élvezetesnek találtam a Horváth Mihály Gimnázium diákjainak produkcióját is.
Hogy a kísérletbõl lesz-e hagyomány, az elkövetkezendõ évek majd eldöntik. A pulykasült és a lecsó mellett beszélgetve, egymáshoz közelebb kerülve részévé váltak annak a nagy családnak, amelyet évek óta a völgylakók alkotnak.      
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2007 08 16 13:55-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.