Egy mesés történet – Gyermekhintóval a Kultúrpalotába
Páratlan műritkasággal gazdagodott a Móra Ferenc Múzeum. A napokban egy mesés gyermekhintó érkezett a szegedi múzeum épületéhez, a Kultúrpalotához. Pontosabban a Kultúrpalotába.
A nem mindennapos szerkezet ugyanis mostantól a megyei múzeum gyűjteményének része. A múzeumi szakemberek szerint gyermekhintó készítése nem gyakori ugyan, de nem is példa nélküli. Az bizonyos, hogy a gyerekjátékokkal foglalkozó szakirodalomban kevés szó esik a kicsinyek számára készített hintókról. A legismertebb darabot a 19. században gyártották és Rudolf trónörökös számára készült; ma a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményében található. Magyarországi múzeumokban nem őriznek a most a szegedi múzeumba került műtárgyhoz fogható gyermekhintót. Néhány évvel ezelőtt egy budapesti aukción felbukkant egy hasonló példány, de az értékét és méretét tekintve is kisebb volt, mint amivel a napokban a Csongrád megyei közgyűjtemény gazdagodott.
A Móra Ferenc Múzeum új szerzeménye az 1920-as években ifj. Hodács János kocsigyártó műhelyében készült. A megrendelő maga a tulajdonos, a széles vevőkörrel rendelkező, jól menő vállalkozó, Hodács volt, aki leányunokája számára gyártatta a másfél centiméter hosszú és nyolcvan centi széles járgányt. „A festett, kárpitozott, póni fogatolású hintó nagy feltűnést keltett a 20-as, 30-as évek Szegedjén. A témával még a korabeli lapok is foglalkoztak” – mondja dr. Bárkányi Ildikó, a Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályának vezetője, aki már régebb óta kutatott a páratlan szegedi gyermekhintó után. Az eddigi kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a 30-as évek végétől a szerkezet valahol rejtett helyen lehetett, a gyermeki kezek nem nyüstölték – minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy még napjainkban is megvan. Azt is tudni lehet, hogy a hintót a Hodács család egyik leszármazottja őrizte egészen a 80-as évekig. Akkor egy ismerősön keresztül Soltvadkertre vitték, ahol ismét a gyermekeket szolgálta a különös járgány. Pónival, szamárral, de előfordult, hogy kutyával húzatták a Réka nevű kislány tulajdonában lévő gyermekhintót. Réka azonban felnőtt és újra a nem használt holmik közé, egy padlásra került a szerkezet. A soltvadkerti család már korábban is tervezte, hogy mivel Szegeden készült a hintó, ezért a szegedi közgyűjteménynek adják a kis kocsit. A történet azonban egy másik szálon keresztül is zajlott. Hodács János egyik unokájának visszaemlékezése eljutott Bárkányi Ildikó néprajzkutatóhoz, aki különösen érdekesnek tartotta azt a részt, ahol a Hodács-leszármazott egy bizonyos gyerekhintóról beszél. Megindult a kutatás, hogy ugyan hol lehet a hintó, s végül lépésről-lépésre jutottak el a múzeum munkatársai a soltvadkerti családhoz, akik nagy örömmel adományozták a megyei múzeumnak a páratlan műritkaságot.
A gyerekhintó jó állapotban van, faváza, vasalása, kerekei épek. Kisebb pótlások, festés és kárpitozás után régi szépségében pompázhat. A restaurálást követően a tervek szerint a Móra Ferenc Múzeum aulájában állítják majd ki a nem hétköznapi műtárgyat.
Medgyesi Konstantin