Boglári Nagy László: Soha meg nem bántanálak
De szeretnék gyermek lenni
édes, kedves jó anyám,
fognám még a szoknyád szélit,
kacagnánk az utcán végig,
úgy, mint régen, hajdanán.
Úgy szeretnék hozzád bújni,
óvna engem két szemed,
nem félnék én senkitõl sem,
átölelne két kezed.
Én lennék a szemed fénye,
te meg lennél mindenem,
addig szép az élet nékem,
amíg itt vagy én velem.
Úgy kacagnék, oly hangosan,
egész világ hallja meg,
vígan szólna,
zengve szólna, keblem
édes kis harangja.
Soha meg nem bántanálak
édes, kedves jó anyám,
felnéznék rád úgy, mint régen,
s büszke lennék, büszke ám.
Szentes, 2012.