Bazsalikom: Németbors, királyfû (ocimum basilicum). Az ajakosvirágúak családjába tartozik. Ázsia, Amerika és Afrika melegebb vidékein honos, hazánkban is nem csupán kertekben, hanem nagyobb területeken is termesztik. Kellemes, jellegzetes illatú, egyéves fûszernövény.

Szára fél méternél is magasabb, négyoldalú, bokrosan elágazó. Levelei nyelesek, lemezük 4-5 cm hosszú, széles vagy keskenyebb tojásdad, hegyes, húsos, valamint gyéren fogacskás (?) szélû, kanalasan behajtott.
Virágai laza álfüzérben állnak, pártájuk fehér. Júniustól nyílnak. A növény virágos, leveles hajtásai adják a drogot fûszer céljára. A szárakból a virágot és a levelet lemorzsolják. Teáját köhögés csillapítására, idegnyugtató, étvágyjavító, szélhajtó, vizelethajtó gyanánt, valamint tejszaporításra használják. Folyadék formájában isszák. Külsõleg toroköblögetésre és kelések érlelésére is kitûnõ gyógyszer.
A bazsalikom háztartásokban is ismert fûszer, pástétomok, mártások és saláták ízesítésére szolgál.

Bodza: Fekete bodza (sambucus nigra). A bodzafélék családjába tartozik, szinte mindenhol elterjedt. Helyenként nagy állományban termõ cserje vagy fa. Levele páratlanul szárnyasan összetett. Rendszerint 5 levélbõl áll. A levélek hosszas tojásdadok, kb. 10 cm hosszúak, kihegyezettek, fûrészes fogúak.
Virágzata az ágak végén álló szétterült, dús virágzatú bogernyõ. A virágok aprók és sárgásfehérek, jellegzetes, kellemes illatúak. Május-júniusban nyílnak.
Termése 5-8 mm átmérõjû, gömbölyû, feketés lila színû. Lilásvörös vagy zöld nedvû három, csontszerû bogyó. Íze édes-savanykás. Teája hûléses betegségekben használt, izzasztó, vizelethajtó és köhögéscsillapító. Vértisztító, és enyhe hashajtó hatású. Reumás bántalmak ellen, lázcsillapítóként is használják. Koszorúér-betegek légszomjának csillapítására is alkalmazzák.
A bodzavirág tea sok embernek mindennapi reggeli vagy üdítõitala is lehet, mert íze kellemes és melegít. A bodzavirág borban áztatva, annak muskotályszerû ízt kölcsönöz. A bogyókból bort és pálinkát is készítenek.

Benedekfû: Keserû bogáncs (cnicus benedictus).
A Földközi-tenger mellékérõl származik, nálunk vadon nem terem. Minden részében rendkívül keserû ízû, egyéves növény. Nagy menynyiségben termesztjük. Szára jó talajban 1 méterig is megnõ. Elágazó, ötszögletû, tövén 1-2 ujjnyi vastag, szívós, alul sertés (?), felül ragadós, mirigyes szõrökkel borított.
Levelei szórt állásúak, 10-30 cm hosszúak, molyhos szõrösek. Hosszas, lándzsás kerületûek, öblösen fogasak vagy hasogatottak. A fogak szúrós hegyûek. A felsõk a száron röviden lefutók. Virágfészkei a hajtások végén állnak, tojás alakúak, 3-4 cm szélesek, gallérleveleik szúrósak.
A virágok sárgák, júniustól nyílnak. Fontos likõripari nyersanyag. Teája étvágyjavító, emésztést serkentõ, epehajtó, sárgaság ellen használják.

Rideg Róbert
természetgyógyász tanár, fitoterapeuta

Előzmény: www.varosivisszhang.hu/2007/06/29/gyogynovenyeink-3/

Ez a bejegyzés 2007 07 30 08:33-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.