Arról füstölögtem magamban, családi és „pálmás” körben is néhányszor, hogy miért nem láthatók be egyébként teljesen racionálisnak tûnõ dolgok, ha az emberek egy ideológia hatása alatt vannak.

Eredetileg arról akart ez a cikk szólni, hogy miért nem történnek meg a mi kis városunkban olyan dolgok, amelyek elsõ látásra kézenfekvõek voltak és lennének, ráadásul más településeken megtörténtek, sikert és jó hírnevet hozva a településnek.
Mirõl akart szólni ez a cikk?
Arról, hogy volt egy város, amelynek, ha nem is elsõként, de az elsõk között az országban lett egy termál kútja a kórháza udvarán. Hasznosította is nyomban, annak rendje-módja szerint, egy tisztasági fürdõt építve a város kellõs közepére. Úgy és olyan helyre, hogy még véletlenül se lehessen belõle valaha is a városon kívülieket  is vonzó, idegenforgalmi nevezetesség, vonzerõ. Mentségére legyen mondva az akkori vezetõknek, hogy a szó, mármint a „vonzerõ” akkoriban nem igazán volt értelmezhetõ,  az „idegenforgalminak” meg még gyanús mellékzöngéje is lehetett a hatvanas években.
Persze azért nem tétlenkedtek, és nem hagyták a lehetõséget kiaknázatlanul, hiszen megtörtént a gyógyvízzé minõsíttetése is. Nem azonnal ugyan, de lassú víz partot mos. Tudom, hogy nem ez az ide illõ közmondás, de azért erre az esetre is ráillik. Rá, mert elõbb-utóbb csak meglett, bár nagyon nem volt fontos az akkori vezetésnek. Halogatták is, de volt aki kitartóan utána járt, így a lassú víz elõbb-utóbb mégis csak partot mosott.
 Idõközben lett a környéken 30-32 termálkút, és ebbõl máig az egyetlen az évtizedekkel ezelõtt gyógyvízzé nyilvánított. Mégse csak a hatvanas évek városvezetése volt a lassú és perspektíva nélküli? Lehet. Persze sok értelme nincs a gyógyvízzé nyilvánításnak, ha nincs szándék a hasznosításra.
Nos, lett 32 termálkút, van egy szûkre szabott, a családi házak közé beékelt fürdõ, „gyógy- és termál” jelzõvel illetve, és slussz. Ez a közel öt évtized „termése” Szentesen. Hogy ez alatt szerte az országban egyetlen (nem 32) termálkútból aranybányát csináltak települések? Sok helyütt a libalegelõn (Dombóvár-Gunaras, Kehidakustyán), vagy a szõlõskertek közepén (Cserkeszölõ), vagy éppen  –  mivel elõrelátóan gondolkodtak, nem úgy, mint a mi valamikori városatyáink – a vár melletti kastélyparkban (Gyulán). Ez az Õ bajuk, mert most azután nyakukban a turisták áradata, és szörnyû az a nagy nyüzsgés, meg ki is kell õket szolgálni, étterem kell és mindenféle üzlet, ahol szabadságuk alatt költik a pénzüket nyakló nélkül. Kellenek szálláshelyek, szálloda, panziók, kempingek. Hát nyomasztó lehet!  Ja, hogy ez bevételt is generál? Az persze nem rossz!
De nem errõl akartam írni!  Csak úgy mindig elõjönnek ezek a fránya gondolatok. Melyikek?
Azok, hogy kézenfekvõ dolgok Szentesen miért nem azok. Vagy csak én látom másként a világot? Én látom irracionálisan?
Itt van ez a Termál-tó is, a maga több, mint 120 hektár vízfelületével. A legnagyobb állóvíz a Tisza-tó után az Alföldön. Mióta? Nem néztem utána pontosan, de van vagy 30 éve. Más településeken kis kacsaúsztatókból, faluszéli vályogvetõ gödrökbõl sportolásra, üdülésre alkalmas tavakat varázsoltak, a partjaikon üdülõk sorakoznak, a tavon szörföznek, vitorláznak, fürdenek, horgásznak.
És nálunk? Itt gátló tényezõt, okot százat fel tudnak egyesek sorolni, de egy valóban hozzáértõ szakemberek által elkészített megvalósíthatósági tanulmányra se futotta a harminc év. Az idén is úgy döntött a többségi frakció, hogy „Ej, ráérünk arra még!”, ráér az jövõre is. Hátha akkor is jön valami nyomós ok, hogy még tovább halasszuk.
Persze ezek nagy horderejû dolgok, tehát nem szabad elkapkodni, jól meg kell gondolni. Azután azt se lehet tudni, hogy mit hoz a jövõ és lehet, hogy tévútra tévedünk. Ezért talán nem is kellene nagyon hosszú távra gondolkodni. Elég mindig csak egy választási ciklusra, mert addig tart a mindenkor regnáló vezetés megbízatása. De mikor tud már a politika ciklusokon átívelõ távlatokban gondolkodni? Vagy nem érdemes, mert a következõ rezsim esetleg úgy is lesöpri, amit az elõzõ létrehozott? Csak azért is? De errõl a végén. 
Apropó, jövõ! Van ennek a városnak hosszú távú stratégiája? Állítólag van, de én még nem láttam, nem találtam az elérhetõ dokumentumok között. Koncepciót olvastam már többet. Jó terjengõseket, kevés konkrétummal. A koncepcióknak a stratégiára kellene épülniük, de stratégiát még nem láttam. A koncepciókból konkrét akcióterveknek kellene megszületniük. Olyanoknak, melyekben beazonosítható feladatok vannak, határidõvel, felelõsökkel, költségvetési keretekkel,  és a végrehajtás, a teljesítés követésének, ellenõrzésének módjait is tartalmazzák.
Nos még ilyeneket se láthattam eddig, bár lehet hogy vannak.
 De nem is errõl akartam én igazából írni, mert ilyen magas röptû dolgokkal nem kellene az olvasót terhelni.
 Van itt egy jobb téma, a parkolás. A fizetõs. Ez azután sokakat érint, mindenki ért hozzá és meg is van a véleménye róla, pro és kontra. Nekem is. Szerintem itt volt az ideje a bevezetésnek, de nem így.
De hogyan? Polgárbarátabb módon. Rugalmasabban, rövidebb minimálisan megfizetendõ idõvel, 15 perccel a mostani 40 perc helyett, a parkolóórák sûrûbb és ésszerûbb elhelyezésével, és az elsõ 10 perc ingyenesnek ígért várakozási idõnek valóban az elsõ 10 percben való megadásával. De lenne biztos még másoknak is észrevétele, de ne kapkodjuk el. Várjuk ki még kiforrja magát a dolog, azaz „elég lesz majd november táján foglalkozni a dologgal” – mondotta egyik képviselõ társam a július 16-i rendkívüli képviselõ-testületi ülésen. Én javasoltam a témát sürgõsséggel napirendre tûzni, ami elõször sikerült is, nem kis örömömre és megelégedésemre. No lám, mégis csak egy haladó gondolkodású, a kérdéseket rugalmasan kezelõ képviselõ-testület  ez – gondoltam. Már-már ott tartottunk, hogy pozitív döntés születik javaslataimról, sõt voltak másoknak is jogos felvetései, de ekkor  – most éppen nem a többségi frakcióból, hanem a polgáriból – mentõ ötlet jött: NE KAPKODJUK EL! ELÉG LESZ MAJD NOVEMBERBEN FOGLALKOZNI AZ ÜGGYEL!
És hatott a „remek ötlet”, a többség, és a vele együtt szavazó kisebbség egyetértésben levette napirendrõl a témát. Elhalasztottuk (ták). 
Nem változik itt semmi? Évtizedek alatt se gyorsulnak fel a dolgok?  Elrobog az élet mellettünk!!! Ébresztõ!!!
Ja, de nem errõl akartam írni, hanem arról, hogy ami a középiskolák ügyében történt a megyében, a megyei közgyûlés jóvoltából (tudom, hogy nagybetûvel kellene írni), az emlékeztet az elõzõ század utolsó évtizedeinek módszerére, stílusára. Nem volt véletlen tehát a kórház vezetõjének kiválasztásánál követett gyakorlat se? Ez lesz a jövõ útja? Ne szóljon bele, akinek nem osztottak lapot! A szereplõknek és a környezetnek, az intézménytulajdonos városnak semmi köze, hogy mi fog történni, és különösen nem, hogy miért? A döntéseket megalapozó információkat nem kötik az orrára azoknak, akikrõl szól a történet? És végezetül: tisztelet a kivételnek, nem a szakmai teljesítmény nyom a legtöbbet a latba az új intézményvezetõk, iskolaigazgatók kiválasztásakor, hanem más? Mint régebben? Hm…!
Ki mit vethet itt a másik szemére? Nagyon senki, semmit! De nem így kellene lennie, mert helyi dolgainkról helyben, együtt, a józanész és racionalitás, az emberség, és még több felsorolható, alapvetõnek tekintendõ emberi érték mentén kellene döntéseket hozni.
Megalapozottan, gyorsan, rugalmasan és egészen más stílusban! 
Amirõl a cikk eredetileg szólni akart, azt majd legközelebb. Vagy ezekrõl se érdektelen írni?                      
Horváth István
PÁLMÁSOK SZÖVETSÉGE
elnöke, képviselõ, díszpolgár (x)

Ez a bejegyzés 2007 07 28 12:01-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.