A „Jó úton, lóháton” Alapítvány  – támogatói -jóvoltából egy csodálatos, élményekben gazdag délelőttöt töltöttünk el a Jáger lovardában, ahol Lovas tornabemutatót láthattunk olyan gyerekektől, akiknek a lovaglás egyben terápia is.

A lélegzetünk elállt, amikor a lovon álltak a gyerekek két lábon, majd vállon-állást mutattak. A keresztbefekvés háton és hason, mindez  – természetesen – mozgó lovon, kivívta a nézők elismerését. A gyerekek, akik ezt a csodát bemutatták: Adél, Mónika, Frici, Zsolti, Erzsike azaz Böbe, Anti vagyis Öcsike, Peti, Anita és Anikó. Anita még a beugró szerepét is elvállalta, a páros gyakorlatnál, a siker érdekében. Mindenki nagyon fegyelmezett volt, nem hibázott senki. Figyeltek Kajásra, a lóra, bár az ismerte a gyerekek minden rezdülését, ami fordítva is igaz. Kapcsolatuk érezhetően baráti. Ezek a gyerekek bizonyítottak már több területi és országos versenyen is. Arany- és ezüstérmekkel ismerik el ügyességüket a versenybírák. S mindez kinek köszönhető a tehetség mellett? Késmárkiné Irénkének, aki lovas terapeutaként tudja, milyen sokat jelent ez a terápia a rászorulóknak. Ő maga is kiválóan lovagol, nem gond lóhátra pattannia, ha szükséges. A gyerekek, Kajás és a tanárnő önzetlen munkája megmutatta: nincs lehetetlen, ha komolyan vesszük a gyakorlást.
A hiperaktív kisfiú olyan nyugodtan ült a lovon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az agresszívnek mondott gyerek megsimogatta a lovat, közben hangosan dicsérte. A kisebbeket a nagyok felsegítették Kajásra. Nem volt érdekes, hogy fiú segített a lánynak, vagy esetleg lány a fiúnak.

Láttunk balettba illő mozdulatsort, de nagy erőt kívánó gyakorlatot is. A szereplők akarták, minden porcikájukkal, precízen kivitelezni – az akrobatikus tehetséget igénylő gyakorlatokat. Közben a tanya gazdája, aki az egyik fő támogató, meglepetést készített elő, megvendégelte a résztvevőket és a jelenlévőket.

Szent Péter szép idővel járult hozzá a nap sikeréhez. Nem hiába mondják a magyart lovas nemzetnek, bizonyítottak az utódok.
Meghívottként voltam jelen és szeretnék köszönetet mondani az alapítvány minden támogatójának, akik lehetővé teszik a gyerekek örömét, a tanárnő álmainak életre keltését. További jó munkát kívánok a lovasoknak. Irénke nénivel együtt, kitartást, szorgalmat és lelkesedést. Járjatok gyerekek tovább is „Jó úton, lóháton” és örömmel!
Füredi Zsuzsa          

Ez a bejegyzés 2007 07 11 13:36-kor készült és a következő kategóriákban található: Sport, Szabadidö. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.